Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 11 — fel isteni küldetésének tudata, nemcsak tizenöt évszázad pergett le a világtörténet óráján, hanem egy minden tekintetben magában álló s páratlan vallási fejlődés is ment végbe, amely a legmélyebb áhitat mellett igen élénken érezteti velünk azt is, hogy e roppant fejlődésnek történeti képbe való foglalása csak a legodaadóbb és legalaposabb történeti kutatás, évtizedek koncentrált tudományos működése alapján lehetséges. Hogy ez valóban így van, kellőleg igazolja az a tény, hogy míg e tudományszak igen gazdag részletkérdésekről irt monográfiákban, kommentármüvekben, nyelvészeti és kultúrtörténeti értekezésekben, addig másfelől meglehetősen szegény az egész ó-szövetségi vallás történetének összefoglaló s a modern, bibliai tudomány követelményeinek megfelelő rajzaiban. Az ide vonatkozó könyvek jobbára posthumus müvek, kiváló kutatóknak haláluk után kiadott munkái, akik bár egy élet szakadatlan munkáját fordították e szak müvelésére s talán egyéb ó-szövetségi területeken az emberi szellem és szorgalom fényes emlékeit hagyták maguk után, az ó-szövetségi vallás történetére vonatkozó kézirataikat mindvégig vonakodtak a nyilvánosság bírálata elé bocsátani. Már pedig e sajátszerű körülménynek az oka nagy mértékben éppen a kiinduló pontnak nehézségében rejlik. Az ó-szövetségi vallás legelső kezdete olyan sötét homályba van burkolva, a fennmaradt nyomok olyan csekély számúak s olyan bizonytalanok, hogy e terület megközelítése még a legkiválóbb kutatók számára is fokozott nehézségekkel van összekötve. Nem könnyű dolog az izraelita vallás későbbi fejlődési fokairól sem képet adni, mert hisz az egyes periodusok forrásai a kutatót a legtöbb esetben komplikált irodalomtörténeti problémák elé is állítják; de a nehézségek hatványozott mértékben mutatkoznak akkor, mikor a legbonyolultabb forráskritikai előmunkálatok után is azt kell éreznünk, hogy a napfényre hozott adatok kétesek, csekélyszámuak egy áttekinthető történeti képhez s az ingatag talajon munkánk vagy teljesen negativ eredménnyel végződik, vagy egészen eltévedünk az egyéni önkényes magyarázatok útvesztőjében. Az izraeliták Mózes előtti vallásának felkutatásánál igen nagy nehézséget okoz az a tény, ami a vallástörténészek előtt bizonyára számos példából ismerős, hogy t. i. mikor valamely nép a maga vallását megváltoztatja s az új, magasabb vallási fokozaton felismeri az előző fokozat tökéletlenségét, teljes buzgalommal iparkodik eltörölni az előző fokozatnak még az emlékezetét is. Bármily türelmes is egyébként az illető vallás, egyben türelmetlen: az előző, tökéletlenebb vallási forma emlékeivel szemben. Közismert példát hozva fel : mindenki tudja, hogy az ősi magyar vallás emlékei úgy maradtak reánk, hogy vagy teljesen elkerülték a következő rombolás figyelmét, vagy olyan dolgokúl tűntek fel, amelyek egyáltalán nincsenek ellentétben a keresztyénséggel, vagy éppen az ellenük folytatott diadalittas polemika őrizte meg őket. Ugyanez a körülmény mutatkozik az izraelita vallás őstörténetében is. Fennmaradt néhány történet, amely a népnek annyira vérévé vált, hogy bennük az ősi sémita elemet senki sem érezte; fennmaradt néhány, kétségtelenül az előző