Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

I. Farkas Dezső emlékezete. Irta Sarudy György

Az izr. polgári iskolában természetrajzi tárgyakat tanított, állattant, növénytant. Mint szenvedélyes vadász, ismerte gyakorlatból az állatvilágot; mint földbirtokos fia, a föld mívelése és a gazdasági növények jelentősége, életmódja iránt kitűnő érzékkel birt; vizsga szemei mindent kikémleltek; emlékezete a részleteket elraktározta, agya elrendezte. Pályát tévesztett, elégedetlen ember lakozott benne, hallom a gáncsoskodó megjegyzést, aki birónak készült s tanár lett. Tiz gyermekéből hatot nevelt föl; két különös kedveltje, Rózsa leánya, áll. polgári iskolai tanítónő s Grób Vilmos középiskolai tanár neje, továbbá Berci fia, életük virágjában, váratlanul pusztultak el. Ki volt hát, ez az ember, ki reményei elfonnyadásával nem süppedt komor tespedésbe; de élőiről kezdte az építő munkát, magához vette apátlananyátlanul maradt kisded unokáját, biztosította örökségét, iskoláztatta s elrendezte élete sorját. Erőshitü, törhetetlen bizalmú, örökké ernyedetlenül munkálkodó férfiú, mindjobban ritkuló vitézlő rendünk egyik képviselője, harcos — az élet küzdelmeiben, szívesen vesződve pályája tüskéivel, megáldva fajunk sokoldaluságával, SZÍVÓS kitartással, eréllyel, erkölcsi tisztasággal, egyszerűséggel, lovagiassággal — amiknek értékét most váltja ki igazán a fajok mérkőzése. Tanár volt, oktató beszédével és tetteivel, éltében és halálában, — ezért gyászoljuk bensőséggel. Elhunyt kedves tanítómestere az ifjúságnak, pályatársunk, Isten veled, Isten veled!"