Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

VII. Főgimnázium

— 103 — imádkozott; Németh István püspök szorgalomra és jó magaviseletre serkentő beszéddel megnyitotta a tanévet; Faragó János igazgató jelentést tett a beiratkozás eredményéről, ismertette az Isk. Törvények főbb pontjait s a háborús időkre való utalással azok pontos megtartására figyelmeztette az ifjúságot; a Szózat eléneklésével véget ért az egyszerűsége mellett is megható ünnepély, mely a második háborús tanévnek volt a bevezetése. A tanítás 1915 szeptember 6-án kezdődött s a rendes szünetek leszámításával megszakítás nélkül folyt 1916 május 31-ig, amikor mi is befejeztük a munkát. A rendes szünetek ezek voltak : a) Karácsonyi szünidő 1915 december 18-tól 1916 január 3-ig; b) Húsvéti szünidő 1916 április 15-től május l-ig; c) Pünkösdi szünidő nem volt, mert a pünkösdi ünnepek már a nagy szünidőbe estek. Mivel a munkáshiány miatt nagyon sok szüle fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy fia a szüretre haza mehessen, kivételesen szüreti szünidőt is kaptak a tanulók s ez 1915 szeptember 27-től október 2-ig tartott. A tanév ünnepélyes bezárása 1916 junius 4-én volt a ref. templomban. A XC. zsoltár eléneklése után Lie. Rácz Kálmán vallástanár imádkozott; Csizmadia Lajos főisk. igazgató fölolvasta jelentését az 1915—16. tanévről; Szalay Sándor VIII. o. t. jelentést tett a pályázatok eredményéről; Németh István püspök komoly munkásságra intő beszéddel bezárta a tanévet; egyik egyházi énekünk eléneklése után hálatelt szívvel hagytuk el a templomot, hogy „segítségünkre volt nékünk az Úr!" V. Tanulmányi ügyek. Az intézet állami segélyezése tárgyában a közoktatásügyi kormánnyal 1908 junius hó 30-án kötött újabb szerződés értelmében a tanítás az állami középiskolák számára megállapított Tanterv szerint folyt, csak a ref. hittant s az éneket tanítottuk a konventi Tanterv nyomán. A tanítás sikerére nagy befolyással van a jó tanterv, legnagyobbal a tanár lelkiismeretes, buzgó munkája; de nem közömbös az sem, hogy milyen anyaggal dolgozik az iskola. A mi intézetünk ebben a tekintetben elég szerencsés helyzetben van. Tanítványainkat egy nagy vidékről: a Dunántúlról s jórészt a falukból sorozzuk. Mig a városi gyerek, kivált, ha helyben középiskola van, egy nálunk uralkodó rossz fölfogás következménye gyanánt, akár van tehetsége, akár nincs, tanulni kénytelen, addig faluról csak az jön be, akinek csakugyan van tehetsége a tanulásra. A falusi ember, már tisztán a költségekre való tekintetből is, igen meggondolja, mielőtt behozza fiát a városba. Az a körülmény, hogy tanári karunk több tagja katonai szolgálatot teljesített, mivel állandó helyettesítésükre megfelelő tanerőket nem kaptunk, arra kényszerített bennünket, hogy egyes tárgyaknál a megállapított heti óraszámot redukáljuk. Az ezt föltüntető óratervet az „Iskolánk és a háború" c. fejezetben közöljük.