Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 6 — lyeket kiváló szakértelemmel fejtegetett, felmutatva a közgazdasági állapot egyik-másik tételével való szoros összefüggésüket. Előadási módja épen a gyakorlati példákra való hivatkozásánál fogva könnyen érthető, még az egy­szerűbb növendékek felfogó képességéhez is alkalmazkodó volt. Emellett úgy előadásaiban, mint kérdéseiben kiérezhető volt az a törekvés, hogy a növen­dékeket önálló felfogásra, gondolkodásra szoktassa, melynek sokszor jelképe­zése volt az a szokása, hogy növendékeket ültetett a tanári székbe, hogy onnan tartsanak előadást. Mintha csak gimnáziumi élményeiből való reminisz­cencia lett volna ez az eljárása, mert többször hangoztatta, hogy görög órá­kon akárhányszor helyettesítették tanáraikat a VII.—VIII. osztályban. Tanítványaival való bánásmódja szeretetteljes volt. A vele való érint­kezés közben felmelegedett s bátorságot nyert még a legtartózkodóbb és leg­félénkebb ifjú is. Jóságos kék szemét szeretettel függesztette a vele beszélőre s az arcán gyakran megjelenő mosoly a felsőbbség érzetéből fakadó gúnytól teljesen ment volt, tréfálkozása sohasem volt szelid humornál egyéb, úgy, hogy a növendék sohasem érezte sértve magát önérzetében. A növendékekkel való ezen szeretetteljes bánásmód kétségkívül jelentékeny tényezője volt annak, hogy a Pap Gábor halála után megüresedett püspöki székre a már akkor ácsi lelkészként működő, volt kedves tanár választatott meg. Pápai tanárkodása alatt úgy a főiskola kebelében, mint a város köz­és társadalmi életében jelentékeny szerepet játszott. A főiskola megerősödé­sének egyik főtényezőjét a tanárok állandósításában látván, azon volt, hogy a tanári állást lehetőleg kívánatossá tegye, vagyis hogy a tanári állást java­dalmazás tekintetében arra a fokra emelje, melyen a hasonló képzettségű tisztviselők javadalmazása állott. Különösen fontosnak tartotta azonban és pedig nemcsak a tanár, hanem a tanítás érdekében azt, hogy a tanár öreg napjaiban, különösen ha szelleme már nem bir a megfelelő energiával, ne legyen kénytelen tanítani, hanem nyugalomba vonulhasson, úgy hogy nyuga­lomba vonulásával ekszisztenciája veszélyeztetve ne legyen. Mikor Antal Gábor tanárrá választatott, a pápai főiskola tanárainak nem volt öregségük és rokkant­ságuk esetén semmi nyugellátás biztosítva. Ezért első és legfontosabb felada­tának tartotta egy tanári nyugdij-intézménynek megalkotását, melyet az ő kezdeményezésére a főiskola tanárai tényleg meg is alkottak s mely oly biz­tosan volt megalapozva, hogy dacára a csekély hozzájárulásnak, tőkében és javadalomban évről-évre gyarapodott s most egyike a kerületi és főisk. pénz­tárak legerősebb alapjainak. Igaz, hogy az 1894 : XXVII. t.-c. alapján létesített országos nyugdij'-intézet átvette főgimnáziumaink tanárait is, de ezek helyett a főiskolai tanári nyugdij-alap teljesítette az összes befizetéseket s így, ha a nyugellátás aránylag kis mértékben nehezedett a nyugdij-alapra, áldásos hatá­sát érezték a tanári nyugdij-alap volt főgimnáziumi tanártagjai és érezni fog­ják remélhetőleg rövid időn belül a theológia tanárai is, s ha ezek is át­vétetnek a nevezett t.-c. alapján létesített országos nyugdij-intézetbe, ő he­lyettük is ugyancsak a főiskolai nyugdij-alap fogja a befizetéseket eszközölni.

Next

/
Thumbnails
Contents