Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

- 4 ­diákoknak lakásul szolgált, volt Antal Gábor otthona pápai diák korában. Pápai diákoskodásának éveiben itt fejlődött közte és a Vály-család között az a meleg ragaszkodás és rokonszenv, mely életét végig kisérte; a legnagyobb kegyelet fiizte mindvégig a Vály-család tagjaihoz. A pápai főiskola az Entwurf intézkedése következtében elvesztette nyil­vános jellegét. A Thun-féle rendelet tudvalevően megkövetelte a protestáns iskoláktól is, hogy a főgimnáziumokban legalább 12 tanár működjék s ezek­nek fizetése az államiakéval egyenlő legyen s hogy az intézetben néhány tárgyat németül tanítsanak. Amely intézet ezeknek a követelményeknek meg­felelni nem tudott, azt nem zárták ugyan be, de érvényes végbizonyítványt növendékeinek nem adhatott, úgy hogy a pápai főgimnázium növendékei is érettségi vizsgálatra Sopronba voltak kénytelenek menni néhány tanár veze­tése mellett; itt tették le az érettségi vizsgát és szerezték meg az érettségi bizonyítványt. A fiatal, törekvő ifjú lelkét mélyen bántotta az intézetnek ezen megaláztatása s mivel ezen megaláztatás jórészt a vagyoniakban való fogya­tékosságból eredt, úgy látszik, már érezte magában az eltökéltséget, hogy ha valamikor vezető állásba juthat, a pápai főiskolát a vagyoni függőségből és az ezzel járó megaláztatástól megszabadítva, más, szerencsés vagyoni viszo­nyok között élő főiskolákhoz és tanító intézetekhez hasonlóvá tegye. Utóbb, midőn 1908. évi junius hó 8-án a dunántúli ref. egyházkerület, sőt az egész ország ünnepelte 40 éves lelkészkedésének jubiláris ünnepét, visszaemlékezve tanuló kora első éveire, maga így szól: „Főiskolánknak ez a megaláztatása én előttem már akkor és később is felháborítónak tünt fel, és erős ösztönzést adott törekvésemnek, egész életemnek arra, hogy ahol csak arra alkalmam nyilik, az egyházkerület és főiskola vagyoni helyzetének erősítése érdekében mindent megtegyek". Egyelőre azonban csak saját kiképzésének gondjai foglalták el teljesen. Ha ezek a gondolatok a teljesen vagyontalan ifjú életében közvetlen tudatos­sággal meg voltak is, uralkodó volt egész életében az a tudat, hogy hasznos szolgálatot főiskolájának, egyházának, hazájának csak akkor tehet, ha pályájára minél alaposabban elkészül tanulva és tanítva s a latin közmondás igazságait mintegy önmagára bizonyítandó, tanítással képezve ki önmagát egyre alapo­sabban. így teltek el főgimnáziumi évei, így lépett át az akadémiára, hol akkor még a theológia mellett ujabban megnyílott jogi fakultás némely tan­tárgyát is hallgatta. A főiskola kebelében működő Ifjúsági Képzőtársulatban aránylag nem fej­tett ki nagyobb munkásságot. Az élet gondjai, úgy látszik, elvonták attól, hogy ezekben a fiatal években nagyobb szabású irodalmi tevékenységet fejtsen ki és talán ennek tulajdonítható, hogy a különben is gyakorlati kérdések meg­oldására irányuló lelke később sem tudott az irodalom felé fordulni és iro­dalmi téren aránylag keveset produkált. Annál alaposabb volt a szorosabban vett iskolatárgyak elsajátítása terén. Nagy felfogó képessége, párosulva párját ritkító emlékező tehetségével, lehe-

Next

/
Thumbnails
Contents