Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

III. Miért hagyja el Petőfi Pápát? Irta dr. Bodola Gyula főgimn. tanár

— 53 — ragadtatásomban — dacára szabálytalanságának — egyebet nem tudok mondani, és azt olvasom le önök arcairól is, hogy ez az előadás fényesen sikerült előadás vala." A próbaszavalat mindenesetre kedvezően üt ki Petőfire nézve. Az évvégi örömünnepélyen is elszavalja az Ólmos botokat. Az örömünnepélyt julius 29-én tartották meg. A műsor 21 pontból állt.

1 Petőfi 5 pontban szerepelt. Szavalt, beszélyrészletet olvasott fel Orlaytól, s az ő jutalmazott és dicséretet nyert költeményeit szavalták. Az ünnepélyre az egész ifjúság lázasan készült. Petőfi azonban ruha-dolgában igen meg volt akadva. Neki csak elhasznált, elnyűtt ruhadarabjai voltak. Mástól nem igen kölcsönözhetett, egyrészt mert azoknak is kellett, másrészt, mert nyúlt nyakához, rövid testéhez és hosszú lábához nem egykönnyen lehetett megfelelő ruhadarabot találni. Végre Kozma Sándor

2 szerzett neki N. Gedi nevü ismerősétől egy elegáns sötétzöld quäkkert, zománcos ércgombokkal, fekete mellényt, nadrágot és cipőt. Nyakkendőt, keztyüt Kozma adott hozzá, fehér cilindert egy másik pajtás. Az átöltözködés Kozma lakásán történt meg. A ruhadarabok testileg-lelkileg ujjá varázsolták Petőfit. Emelt kedéllyel, a diadal biztos tudatában ment fel az ünnepélyre. Az Ólmos botok a 14-ik szám volt. A költemény a hirhedt tyukodi ólmos botos választokról szól. Petőfi megállott a kitett asztalka előtt pár lépéssel s hangosan elkiáltotta magát: „Hahó, tekintetes karok és rendek !", ekkor öklével ráütött az asztalra s folytatta: „Utánam csak, majd én elől menendek". — Alig mondta el a kezdő sorokat, a közönség oly frenetikus tapsviharban tört ki, hogy Petőfinek várnia kellett, mig lecsillapul a tetszés moraja. Folytatta tovább, majd elhangzottak az utolsó sorok is. A dicsőség teljes volt. A jelenvoltak ünnepelték Petőfit. Gróf Esterházy Károly

3 elragadtatásában egy arannyal jutalmazta meg a szavalatot. Petőfit megszédítette, elkábította a fényes dicsőség. Dicsősége osztályosaitól, a szép ruháktól nem tudott megválni. Még másnap is azokban sétált a piactéren és a város utcáin. Másnap este találkozott vele Kozma. Magával hivta a somogyi fiuk bucsulakomájára. Petőfi közönyösen nézte a vad orgiát. Hajnalodott már. Ekkor ront be a díszruha tulajdonosa és kíméletlenül támad Petőfire. Petőfi alig tud szólni valamit, Kozma felel helyette, hogy reggelre megkapja a ruháját. E jelenet után hazamennek. Petőfi némán, fájó szívvel veti le egymásután a szép ruhadarabokat. Minden darab letevése után megáll, érezni a fájdalmat, mit a tőlük való megválás okoz. Azután — ép oly lassan — 1 A Petőfi Könyvtár 30-ik kötete 2-ik lapján egyetlen példánya van emlegetve a nyomtatott műsornak, holott a pápai ref. koll. könyvtárában is meg van (Borsos István koll. tanár és könyvtáros szives közlése.) 2 Nemzet 1883. 83. sz. A múltból. Kozma Sándor. 3 Ferenczi gróf Esterházy Károly helyett tévesen gróf Esterházy Pált említ. (Petőfi életrajza I. k 255. 1.)