Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár

- 46 jövőjének szent ihletésével ? Érzem a felelősséget, mely reám nehezedik és iépp azért bizalommal kérem az egyházkerület és e főiskola vezetőit, akiknek a részéről eddig én csak szeretetet tapasztaltam, hogy engem mint eddig, úgy ezután is jóakarattal és kipróbált bölcseségükkel támogatni kegyeskedjenek. Nagytiszteletű és Tekintetes Tanári Kar! Ugy jöttem ez iskolába, mint a gyermek az atyai házba: telve bizalommal, szeretettel. Az én kedves tanáraim, akik a gimnáziumban bevezettek a tudományok elemeibe, akik a theológiai akadémián Isten titkait magyarázták az én szomjúhozó lelkemnek, a régiek és újak mind elhalmoztak szívességgel, úgy fogadtak, hogy csak hálás lehetek irántuk. Most, amikor már mint állandósított jelenek meg kedves körükben, kérem, hogy továbbra is a régi szeretettel és barátsággal viseltessenek irántam, hogy így annál eredményesebben munkálhassuk a nagy célt, melyre hivattattunk. Nemes Tanulóifjúság! Nem teszek Ígéreteket, a lefolyt három év alatt megismerhettek. Én továbbra is az akarok lenni, aki eddig is igyekeztem : jó barát; abban az értelemben, hogy a barát feladata az, hogy előhozza barátjából mindazt a jót, amire az képes. Hirdetni akarom Jézust, mint az önök legjobb barátját és felhívni mindnyájukat, hogy szolgálják azt az országot, amelyet szolgálni egyedül érdemes és amely minden más igazi értéket magában foglal. Hirdetni akarom azt, ami a főiskolánk homlokzatán levő hármas jelszónak is az igazi értelme: hogy senki nem lehet nagy, hogy senki nem tölti be rendeltetését, ha nem Istenben él. Kérem továbbra is az önök szeretetét is.