Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913
II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár
— 41 — elkövetkezését, az több helyből nyilvánvalóan kitűnik: „bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amig meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal" (Márk 9j); „bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek" (Márk 13 3 0); „ ... és meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján és eljönni az ég felhőivel" (Márk 14 G 2). Jézusnak ezeket az eschatalogicus kijelentéseit, amelyek legrégibb adataink közé tartoznak, némelyek szeretnék valahogy értelmükből kivetkőztetni, vagy egyszerűen hitelességüket kétségbe vonni, ez sok nehézségtől megmentené a kritikusokat, de aki Jézust tanulmányozza, legyen elkészülve, hogy csodás dolgot fog benne találni. Az az egy bizonyos, hogy az őskeresztyénség Ttaoovo'ia hitét nem lehet megérteni, csak úgy, ha annak alapja magára Jézusra megy vissza. Ahol nagy füst van, ott tűznek kellett lennie. Ha meg tekintetbe vesszük Urunknak a mustármagról és a kovászról szóló példázatait (Mt 13 3i_ 3 3), úgy tetszik, hogy ez teljesen összeegyeztethetetlen Isten országának hirtelen, a közel jövőben való teljes megvalósulásának gondolatával. De e két példázatból csak az tűnik ki, hogy Isten országának, míg teljesen megvalósul, lassú, fokozatos fejlődésen kell keresztül mennie és amint a Márk 4 2 0_ 29-ben fennmaradt példázat bizonyítja, az előkészület lassú idejét követheti olyan dolog, amire egyáltalán nem vártak az előzők alapján. A sarló ráeresztése a gabonára hirtelen történik, tehát egyik példázat sem mond ellene annak a nézetnek, hogy a végső megvalósulás meglesz és pedig az akkor élő nemzedék idejében. Jézus tehát biztos volt affelől, hogy elérkezett a kor, amelyben Isten végre cselekedhet úgy, ahogy a hit minden időben érezte, hogy természeténél fogva cselekednie kell, hogy t. i. szabad folyást enged mindenhalóságának szeretete és igazsága szolgálatában. Hogy teljesen még sem tud megvalósulni ez az ország, annak oka az, hogy nincs meg az emberek részéről a föltétel. Isten országának betetőződése késik, de nem kellene késnie, potentialiter jelen van már most, úgyannyira, hogy az emberek korlát nélkül felhasználhatnák kiváltságait és erőforrásait. Nem a fegyelmezés hiányzik Isten részéről, nem is a váltság, hanem az ember részéről hiányzik a hit. Jézus különben nem mondotta meg a végső megvalósulás idejét: „arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiu, hanem csak Atya" (Mt 13 3 2). „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmában helyheztetett" (Csel. l 7). Máténál pedig kijelenti az Ur, hogy „a vég akkor jő el, amikor Isten országának ez az evangeliuma hirdettetik az egész világon, bizonyságul minden népnek" (24 u). A Márk 13. és Máté 24.-ben előforduló kijelentések azonban kétségtelenné teszik, hogy Jézus, ha a pontos időt nem ismerte is, remélte és várta, hogy Isten országa eljő hatalommal még a közel jövőben. Lukács (19 4 1_ 4 4) azt látszik bizonyítani, hogy az Ur hitte, hogy a zsidóság elfogadja őt, mint Messiást. Jézus úgy szerette az embereket, mint ahogy még senki. „A szere-
