Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár

— 39 — Ésaiás még magasabbra emelkedik Isten hatalmának és dicsőségének rajzolásában, szerinte egykor az egész föld Istené lesz, sőt az egész terem­tettség; elvétetik a gyász és a szomorúság fátyola, mely beborított minden népet, a halál is örökre elvész (És. 11 1 0, 25 6­8). A földi élet is tökéletes lesz tehát, mert bár a természet jelenleg ismert törvényei szerint a halál és a szenvedés természetesek, Isten jellemére támaszkodva ezek természetellenesek és a földi természettel szemben Isten természete mindenesetre befolyásosabb. Ami még nem történt meg, megtörténhetik ezután. Ha eddig a halál uralko­dott, eljön az az idő, amikor Jehova kész lesz mindenható erőit szabadon érvényesíteni. Van valami különös logikája a próféciának is; amint Istenre gondol és látja a jelenlegi világot, azonnal érzi, hogy Istennek nem ez lehe­tett a terve, melyet megvalósítani akart, ez csak gúnyképe annak, ami Isten lelkében élt. Valami kikutathatlan indokból Isten egy ideig visszatartja magát, de biztosan közel kell lenni Jehova napjának, amikor végre Isten érvényesí­teni fogja magát. így nőtt ki a hit és tapasztalat közötti összeütközésből a zsidó gondolkodásban mindig növekedő fenséggel a messiási kor látomása, az Isten országa, olyan rendje a dolgoknak, mely ellentétben azzal, amit az emberiség, mint természetest ismert, természetfelettinek látszik, de amelyről a hit azt érzi, hogy az a végtelen erejű és igazságú Istenre nézve egyedül természetes. Az a korlátolt, lassan míiködő gondviselés, amely annyira szabály volt, hogy szinte a természet állandósított rendjének látszott, nemsokára be­bizonyítja valódi természetellenességét azáltal, hogy helyet ad a természet új rendszerének, Isten végtelen erőforrásai korlátlan alkalmazásának. Hogy ez a messiási kor nem valami természetes fejlődés utján fog el­jönni, hanem természetfeletti módon, arra nézve is több helyet találhatunk az O-testamentomban. Dániel 7!_ 1 8, Zak. 4 g bizonyítják, hogy Isten lesz az, aki a maga természetfeletti erejével fogja a messiási országot megvalósítani. 1 Ami feltűnő a próféták hitében, az az, hogy ők bár hittek abban, hogy Istennek ez az országa megvalósul és Isten szabadon működteti mindenható­ságát az egyes és a nemzet érdekében, de egyúttal ezt az országot mindig csak a jövendőben látták megvalósulni. Isten, a dicsőség királya csodákat cselekszik, de csak a jövőben. Ez a kívánatos idő eljő egész bizonyosan; el kell jönnie, de csak a jövőben. Ugy az egyes boldogtalansága esetében, mint Izrael nemzeti veszteségei idején igyekeztek Jehova eljárását magyarázni. Jób könyve is ezek közé a magyarázatok közé tartozik. Az egyik magyarázat az volt, hogy az egyes és a nép bűnöket követett el, elpártolt Jehovától, ezért kell bűnhődnie. A másik, hogy az áldást meg kell előznie a fenyítésnek. Ésaiás nagy fejezete, az 53-dik, azt a magyarázatot adja, hogy Istennek elő­ször kibékülés, váltság kellett; Isten gyűlöli a bűnt s amig nincs a bűnért 1 A zsidók eschatologicus váradalmaira nézve 1.: Charles R. H. kitűnő munkájának: A Critical History of the Doctrine of a Future Life in Israel, in Judaism, and in Christian­ity második kiadását: London, 1913., főleg a IH-ik fejezetet: 82—156. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents