Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

- 25 dunántúli értelmiség sem bir a pápai jogakadémiának virágzó sorsot teremteni. A változhatatlanba való belenyugvással palástot öltött, amihez szerzett joga is volt — és a tanári kathedra helyett a templomi kathedráról árasztotta szét elméleti és gyakorlati bölcsességének világosságát. Gyakorló lelkész volt már mint tanár is. A lelki gondozásnak, a kúra pasztorálisnak, a missziónak szolgálatában fáradozott mint tanár, mikor a társadalom gondját-baját a lelkébe ölelte és oszlatgatni megkísérelte; annál inkább tehette mindezt, mint tényleges lelkész. Ácson csak 8 évig pásztorkodhatott, mert sorsa volt, hogy többre hivattassék. Papp Gábor, a komáromi lelkész, a jánosi lelkű püspök 1896-ban elhunyt. A helyére Antal Gábort emelte az egyházkerület presbitériumainak többsége a püspöki székbe s majd a komáromi kathedrába is a komáromiak tisztelete. Népszerűsége mellett bizonyít, hogy a közkedveltségnek örvendő tatai esperessel szemben is diadalra emelkedhetett. Ott volt már az elérhető magaslaton. Tisza Kálmánnal elébb, majd a fiával, gróf Tisza Istvánnal karöltve, összes tudását, minden eddig szerzett tapasztalatát és befolyását a dunántúli egyházkerület oltárai között osztotta meg. A munka szenvedélyétől lázasan vetette magát s nagy erejét mindenüvé, ahol pótlásra, javításra volt szükség s ahol az egyháznak s vezetőinek sebei jelentkeztek, ahol anyaszentegyházunk erősítésével nemzetünk érdekeit is elősegíthette. Veszendő lelkek megmentése, pusztuló egyházközségek feltámasztása, roskadozók kitatarozása, tanítók, lelkészek jajjainak elnémítása úgy hajtották a lelkét, mint ama kettős tüzes nyelvek egykor a tanítványokét. És az Antal Gábor szentséges hevülete — valljuk be tisztelettel — új formát adott a dunántúli egyházkerületnek sok ponton s gyorsabb haladásra késztette azokat is, akik egyetlen lépést sem mertek kockáztatni az eredmény bizonytalansága miatti aggodalmukban. — Szerencsés összeköttetéseit, egyéni s hivatali súlyát mind mérlegre vetette, ha egyszer magát cselekvésre határozta és — mintha a szerencsét is szolgálatába kényszerítette volna — úgy evezett előre a megdagadt hullámokon a virágos partok felé. Az Antal Gábor dunántúli püspöksége korszakos jelenség az egyházkerület történetében. Mint püspököt az egyetemes ref. egyház is sokképen vette igénybe s ő ezeknek az igényeknek is példaadó hűséggel szolgált. Az egyetemes tanügyi bizottságnak sok éven át volt vezető elnöke. S mint volt tanár otthon érezte magát a tanügy különféle fokozatain s megnyitó beszédeivel gyakran elárulta, hogy ő az egész hazai s egyházi nevelés és oktatásügyet átfogja gazdag lelkével s látja az ónak és újnak egymással vívott küzdelméből várható ujabb alakulásokat s bár édesen tud merengeni az egyháznak a tanügy terén kivívott százados diadalain: — nem fél a XIX—XX. századbeli nemzeti államnak az iskolákba való< benyomulásától s naponkénti térfoglalásától. Megalkudott a modern állammal, mert bízott benne, hogy esetleges tévedezések között is a nemzeti eszme győzedelmét fogja a tanügy terén is biztosítani.