Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

VI. Theologiai akadémia:

- 93 — Sárospataki Lapok, Debreczeni Prot. Lap, Református Szemle, Ébresztő, Olajág, Mustármag, Közlöny, Ne csüggedj el, Ker. Evangélista, Szövétnek, Theol. Szaklap, Lelkészegyesület, Diákvilág, Huszadik Század, Magyar Figyelő, Egyházi Újság, Egyetemi Lapok; mint alapító tag kapta a Protestáns Szemlét, ingyen kapta a Dunántúli Prot. Lapot és Amerikai Magyar Reformátusok Lapját. Pályatételekül a kör a következő kérdéseket tűzte ki: 1. Rendszeres theologiából: Jézus feltámadása. 2. Történeti theologiából: A magyar prot. egyházak állapota II. József alatt. 3. Gyakorlati theologiából: A vallástanítás szükségessége, célja és feladata. 4. Prédikáció. Jakab IV. 8. alapján. 5. Bibliamagyarázat. Máté 15:21—28. 6. A Dózsa-dij textusa. Példabesz. 17:5. 7. Évzáró ima. 8. Prédikáció felosztások jutalmazására fordított a kör 45 koronát. Tartott a kör két vitaversenyt is április I2-én és április 26-án. Első alkalommal előkészület nélkül vitatkoztak a résztvevők arról a kérdésről, hogy „Van-e szükség diákmozgalomra ?" A vitában tanúsított ügyességükért megdicsérte a kör Maller László és Falusy Gusztáv papnövendékeket. Az előkészületi vitaverseny tárgyát képezte: a liturgia egységesítése. Az egységesítés szükségessége mellett szólt Falussy Gusztáv, ellene pedig Maller László és T. Kiss Sándor. A megállapított 1 órai határidő eltelte után titkos szavazás utján a kitűzött 20 korona dijat szótöbbséggel Falussy Gusztáv II. é. pn. nyerte el. A versenyszónoklati gyűlést április 30-án tartottuk meg. A szónoklatra kitűzött darab Dobos János: „Boldogok vagytok, ha Krisztuban meg nem botránkoztok" c. egyházi beszéde volt. Pályáztak hárman s a szónoklatok elhangzása után nyilvános szavazattal az első dijat T. Kiss Sándornak, a másodikat Maller Lászlónak ítélte a kör. íme ezekben tüntethetem fel önképzőkörünk folyó évi működését. Ezen adatok arra engednek következtetni, hogy dolgoztunk s hogy az Úr velünk volt. Adja Isten, hogy önképzőkörünk munkálkodásában ne csak adatok, de élet is legyen, hogy a tagok szabadabb szárnyakat öltve, igaz lelkesedéssel és belső ambícióval kifejthessék sokszor parlagon hagyott nagy képességüket, hogy tevékenységükben az életnek teljes komolysága legyen az ösztönző erő. Adja Isten, hogy az ifjúság s a vezetők egyaránt mindig tisztábban lássák meg az igazi önképzés fontosságát, hogy így az az ifjúság, mely magában rejti a jövő kincseit, a jövő reményeit, melyben ott élnek a holnap nagy kérdései, kifejleszthesse, megvalósíthassa mindazokat a nemes vágyakat, mik lelkében szunnyadnak; felhasználhassa mindazokat az eszközöket, még a legkisebbet is, melyek rendelkezésére állanak, hogy a cél: a haladás, a fejlődés igazi utján férfiasan, életerősen törhessen előre! *