Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. — Pápa, 1913 április 17. A lefolyt 1912—13. tanévet az iskola történetében örökre felejthetetlen esemény'tette emlékezetessé: a lelkiismeretes munkának s az ezúton szerzett igaz érdemnek az ünnepeltetése. Okot és alkalmat az ünnepeltetésre az az örvendetes körülmény adott, hogy Czike Lajos kir. tanácsos, főiskolánknak egyházi gondnoka, ez év végén töltötte be lelkészi szolgálatának 50-ik s tevékeny és áldásos főiskolai gondnokságának 20-ik esztendejét. A két évszám egymagában is eleget mond azoknak, akik ismerik a két említett hivatásnak nagy fontosságát és betöltésének nehézségeit. És valóban, aki mint lelkész, egyházának s közelebbről az általa gondozott gyülekezeteknek a legkülömbözőbb működési körökben lelkiismeretes munkása volt: az magával ezzel a legnagyobb elismerésre tette magát érdemessé. Ám Czike Lajos ugyanakkor, amikor a tisztán egyházi ügyekben sokoldalú teendőit szinte a túlságba menő aggályossággal és pontossággal végezte: 20 éven keresztül mint főiskolánknak, majd az egyházkerület legújabb monumentális alkotásának, az egyházkerületi nőnevelő-intézetnek a gondnoka, rendkívül nagyfontosságú és nem kevésbbé terhes munkakörben is eredményes tevékenységet fejtett ki, amely tevékenység, akár a leküzdött nehézségeket, akár az ezen intézetek irányában állandóan tanúsított féltő szeretetet és gondoskodást tekintsük: ércnél maradandóbb emléket állított általánosan tisztelt és szeretett egyéniségének. Az egyenként is értékes és érdemes, együtt pedig valóban ritka tevékenységet kivánta az egyházkerület Elnöksége erkölcsileg méltányolni s egyúttal az ifjú nemzedék elé buzdító és követendő például állítani, amikor az egyházi és iskolai hatóságoknak s az ifjúságnak is bevonásával ez év ápr. 17-én az ünneplőkhöz és ünnepelthez egyaránt méltó emlékünnepet rendezett. Kiváló alkalmat és diszes keretet nyújtott erre az egyházkerületi nőnevelőintézetnek épületfelavatási ünnepélye, amely mintegy záró köve s egyúttal koronája azon szintén közel két évtized óta tartó szerető és eredményes munkásságnak, amelyet az ünnepelt úgy is, mint az új intézménynek egyházi gondnoka; de egyúttal mint az intézet legnagyobb alapítójának, László Józsefnek végrendeleti végrehajtója kifejtett. 1*