Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

- 32 — természetét, hanem Krisztusnak személyiségét is jelenti.

1 Erre számos bizonyítást sorol fel a szentírásból, majd a szentatyák írásaival igyekezik állításait igazolni. A hosszú bizonyításokat azért tartja szükségesnek, hogy a tévelygések ellen a lelkeket felvilágosítsa. A Confessióból kitűnik,

2 hogy nagy vita volt nemcsak a mediator, hanem a lóyog szó körül is. Művének utolsó részében irja, hogy ostoba beszédjük volt a fanatikusoknak Monostorban, hol ellenük az előkelő származású Buschius Herman állott, akkor is kilátszott az ő tehetségük.

3 Szükségesnek tartja inteni a várost az ilyen anathémák ellen, kik a vallási tévelygésekkel teleszórják és az evangéliumot átalakítják „sokan zavarják most az egyház békéjét és azt akarják, hogy a jobbak felé az égbe repülhessenek, szükséges azért az egyházat inteni, hogy az ilyen deliriák ellen megvédhesse magát.

4 Heltai müvéből kitetszik, hogy Stancarónak milyen nagy hatása volt és hogy tanai mennyire elterjedtek Erdélyben. A széki zsinaton, melynek végzéseit nem ismerjük, Stancarot elitélték, Stancaro azonban erre a szebeni és kolozsvári tanácshoz fordul, felhiván azokat, hogy lelkészeiket büntessék meg. Erős vádakat és rágalmakat szórt a jelenlevő evangélikus papokra. Stancaro vádjára Dávid Ferenc a „Dyalisis scripti Stancari . . cimü művében válaszolt, melyben cáfolja Stancaro nézeteit. Stancaro vájjon válaszolt-e Dávidnak, az unitáriusok által annyira feldicsért Dyalisis cimü munkájára vagy sem, arra adatunk nincs, de valószinü, hogy az erdődi 1555 febr. 24-iki zsinaton megjelent. Az erdődi zsinat végzéseiből kitetszik,

5 hogy heves viták folytak épen a lelkipásztorokról és azoknak életéről, ami arra enged következtetni, hogy akár Stancaro, akár hivei erős vitát és polémiát provokáltak a lutheránus lelkészek ellen. A zsinat XVII. cikke azt mutatja, miként a XIX. is, hogy a többségben levő ev. lelkészek az újítást eltiltották. Stancaro tehát egy időre kénytelen volt újításaival visszavonulni és az erdélyi közvéleményt ez év végén nem is annyira Stancaro izgatásai, a vallásos viták, hanem inkább az ország politikai életében bekövetkezett nagy változások kötötték le. 1 Confessio 5. 2 U. o. 49. 3 U. o. 53. 4 V. o. 52. 5 Kis Áron: Magyar ref. zsinatok 41., 42.