Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

- 30 — lakta vidékének kipusztulását, általános kétségbeesés vett erőt a lelkeken, melyhez hozzájárult még az 1553-i drágaság is. Az általános kétségbeesés a kételkedés által saturált lelkekben nagy visszahatást keltett, amit éreztek az előkelők is, akik kérték még akkor Erdély egyetlen reformátorát, Heltait, hogy a lelkek megnyugtatására tegyen valamit. Két évvel azelőtt jelent meg német nyelven Heltainak egy kis munkája a „Trostbüchlein", aminek magyarra való fordítására Báthori Anna szólította fel, Drágfi Gáspár özvegye, ki férje halála miatt vigasztalhatatlan volt. A „Vigasztaló könyvetske", mely 1553-ban jelent meg, a keresztyén aszkézis egyik kiváló terméke. A könyv halálra készít elő bennünket, elmondja, hogy három dolog rettent minket, először a halál, másodszor a bün, harmadszor a pokol. A halál megsemmisítő hatalmát mutatja fel, majd aztán a csüggedő lélek elé állítja a hitet, mert ha „hit szerint való életet élünk és bizunk Istenben, tudjuk, hogy hová megyünk, mert Isten megnyitá Krisztussal a mennynek kapuját. A keresztyének kimondhatatlan vigasza, hogyha testük el is rothad, de feltámad lelkük a mennyben; „a föld csak siralom völgye ránk nézve, az ég, a csillagok között van a mi hazánk". „A halál nem gondol senkivel Sem kazdaggal, sem kegyetlennel, Nem a perlőknek esküvésekkel Sem a patvarkodóknak nyelvekkel". — — „Hol vadnak most mindnyájan a papok, a kardinálok és a patriarchák, hol vadnak a gazdag apát urak, a priorok és guardiánok?" „Az ember élete olyan, mint a hajó, mely folyton távozik a part mellől: ekképen hajózunk mi is a halál felé; ha hit szerint való életet élünk és bizunk Istenben, akkor tudjuk, hová megyünk: Isten házába. Feleségeinkért, gyermekeinkért nem kell kétségbe esni. Neveljük őket a keresztényi tudományban, tanítsuk a Catechismusból, adjuk scolába, hadd tanuljanak bölcs és szükséges tudományt." Elmondja, hogy „aki voltakép elkészült a halálra, mily boldog és mily könnyű lesz neki a halál, mely nem egyéb, mint új életnek kezdete, menekülés ezen sanyarúsággal teli földi életünkbőr. A földi élet minden bűnét elmondja s az „ördög ketrecének" nevezi azt. Ennek ellenében a halált, mint az új életre való megváltás percét mutatja fel, melyben még az is vigaszul szolgálhat, „hogy a halál nem egy tyrannus vagy más személy kezében van, hanem Isten kezében". Műve második és harmadik részében a bűnbocsátó Krisztust mutatja fel példaképen. „Az ördög ugyan bennünket sokszor el akar tántorítani Krisztustól, de győzedelmeskedjen bennünk a Krisztusba vetett hit, mert Jézus a mi megváltónk, békességszerzőnk, idvezítőnk, ő legyen életünkben is példánk". A politikai zsarnokság, az általános nyomorúság, a morális és társadalmi szétzüllések korában valóban nagy szüksége is volt a magyarságnak az Istenbe vetett fanatikus hitre, a halálmegvetésre. Nem csuda tehát, hogy a „Vigasztaló könyvetske" egyike volt az akkor legjobban olvasott müveknek,