Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 12 — egy kérésünk is van. Mindig valami jóleső érzéssel töltött el, mikor láttuk, hogy minket kicsinyeket, lelkésztársait magához emelt, keblére ölelt, s szives jóindulatában, barátságában részesített. Kérjük azért, hogy ezután is valamint mi őszinte igaz szeretettel ragaszkodunk hozzá s tisztelettel vesszük körül, mint vezérünket, tartson meg mindet is eddig tapasztalt jóindulatában s éreztesse velünk szeretetének, szivének melegét. Isten áldja meg és nyújtsa életét az emberi életkor legvégső határáig, hogy az emberiség boldogítását célzó munkálkodását folytathassa még hosszú ideig teljes testi erőben, lelki épségben. Isten tartsa meg övéinek, mindnyájunknak örömére, anyaszentegyházunk s közintézeteink felvirágoztatására. Isten éltesse sokáig! Czike Lajos főiskolai gondnok válasza : Nagytiszteletü Esperes és Lelkész Urak! Kedves Kartársaim és Testvéreim ! Minket espereseket és Ielkésztársainkat nagyon szorosan egymáshoz kapcsol és egymásnak szeretetteljes testvéreivé tesz az egyházmegyék és gyülekezetek kormányzásában azon sokféle és nagy felelősséggel egybekötött munka és szolgálat, melynek lelkiismeretes teljesítésére nemcsak az egyházi törvény, de hivatalos eskünk és becsületünk köteleznek. Nem akarom jelen alkalommal ezen sok s nagy felelősséggel egybekötött munkát és szolgálatot felsorolni, mert ezzel megsérteném a ti és lelkésztársaink nemes önérzetét és csak a fontoskodónak természetemmel nem egyező szerepét játszanám veletek szemben, kik különben is nagyon jól tudjátok, érzitek és teljesítitek is fontos hivatalunkkal egybekötött azon nagy és sok munkát s szolgálatot, melyeknek elvégzésére veletek és lelkésztársainkkal együtt vállalkoztunk. De annyit mégis ki kell mondanom, hogy minden munka és szolgálat, még a legkisebbnek látszó is, ha jól s lelkiismeretesen végezzük, nem annyira érdem, mint inkább megismerésre, becsülésre és tiszteletreméltó. Azért azon szives és testvéries üdvözlő beszédre, melyet belsősomogyi esperestársunk és testvérünk ezen ünnepélyes alkalommal hozzám lelkésztársaink nevében is intézett, szeretetteljes válaszom nem lehel más, mint az, hogy amidőn ti, a sok és nagy munka emberei, engemet, az esperesi sok és nagy munkának 26 éven, a lelkészi szolgálatnak, kápláni éveim beszámításával 52 éven keresztül való teljesítésében immár megaggott esperes- és lelkésztestvéreteket ezen jubiláris ünnepélyen megjelenésetekkel és üdvözlésetekkel megbecsültetek, megtiszteltetek, akkor magatokban is megtiszteltétek és megbecsültétek a sok és nagy munka embereit. Midőn szives megjelenéseteket és megtiszteléseteket testvéri szeretettel megköszönöm, egyszersmind szívből kívánom, hogy adjon a jó Isten nektek és lelkésztársainknak lelki, testi erőt, egészséget és ami munkáitokhoz nagyon szükséges, türelmet, kitartást, hogy esperesi s lelkészi sok és nagy munkátokat hosszú éveken át sikeresen és áldásosán végezhessétek.