Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912
VII. Főgimnázium
— 106 — Az ifjúság iskolán kivül való magaviseletének ellenőrzésére van egy sajátos intézményünk, az ifjúsági felügyelőség. Az ifjúsági felügyelőnek kötelessége a tanuló-lakásokat állandóan ellenőrizni, éjjel a városban jár, figyelemmel kiséri a nyilvános mulatóhelyeket s tapasztalatairól minden reggel jelentést tesz az igazgatónak, aki a szükséghez képest intézkedik. A tanuló-lakásokat az osztályfőnökök is ellenőrzik; ahol azt tapasztalják, hogy az ellenőrzés hiányos vagy rossz példát lát a gyermek, onnan a tanári kar azonnal elrendelheti a tanulókat s véglegesen megvonja a tanulótarthatási engedélyt. Ebből kifolyólag igen sok kellemetlensége van kivált az igazgatónak; de az ifjúság érdekéről lévén szó, semmi kellemetlenségtől sem szabad visszariadni. Előttünk végtére is az ifjúság jól felfogott érdeke a döntő. Épen arra való tekintetből, hogy a tanulóknak városi családoknál való elszállásolása igen sok nehézséggel járt s a legnagyobb körültekintés mellett sem járt mindig a kellő eredménnyel, a főtiszt, egyházkerület 1912 szept. 1-én főgimnáziumi tanulók számára internátust nyitott meg egyelőre I—IV. o. tanulóknak. Az internátus az u. n. ókollégiumi épületben nyert elhelyezést, melyet erre a célra teljesen átalakítottak, modern berendezéssel és fölszereléssel láttak el. Az épülettömböt kettéválasztó közfalat lebontották, úgyszintén az ott levő kisebb épületeket is, így szép, tágas udvart nyert az intézet, melynek kapuja fölött márványtábla hirdeti, hogy ebben az épületben tanultak: Fábián Gábor, Zádor György, Zsoldos Ignác, László József, Tarczy Lajos, Bocsor István, Váli Ferenc, Kerkápoly Károly, Kozma Sándor, Ballagi Mór, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Pap Gábor, Thaly Kálmán, Eötvös Károly, Antal Gábor. Ez a puszta névsor egy darabját jelenti irodalmi és társadalmi életünk újabb korszakának. A tanuló, mikor az épület kapuján belép, büszke öntudattal gondolhat azokra a nagyokra, akik azok között a falak között rakták le egykor jövendő nagyságuk alapjait. Épen a jellemnevelés, a példaadás céljából illesztettük ezt a táblát is a kapu fölé. Az internátusról másutt számolunk be részletesen, itt csak azt említjük föl, hogy az első kísérleti esztendő kitűnően bevált. Semmi olyan nem történt az internátusban, ami az intézményt sok ember előtt rossz szinben tünteti föl; az erkölcsi állapot kifogástalan volt, ha a tanulási eredmény nem is volt olyan, amilyennek szerettük volna, az annak tulajdonítható, hogy aránylag sok volt a gyenge tehetségű tanuló a bentlakók közt, akikkel a legnagyobb gondosság mellett sem lehet kedvező eredményt felmutatni. Azt elmondhatjuk, hogy maga az intézet jól bevált. Maga az iskola a legtisztább jóakarattal, a legnagyobb igyekezettel sem tehet mindent. Hogy a nevelés munkája sikeres legyen, az iskolán kivül még két tényező közreműködése szükséges s ez a társadalom, meg a család. Ha ez a három tényező összefog s egységes irányt követve munkálkodik, akkor az eredmény okvetlenül jó. Manapság, sajnos, úgy áll a dolog, hogy a három tényező között hiányzik a kellő összhang s az egymás megértése és meg becsülése. Hogy hiányok vannak a nevelés terén, azt mindenik érzi; de a
