Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

VII. Főgimnázium

— 67 — tanár úrról is, aki fáradságot s időt nem kiméivé, minden órán ott volt. Ennek lehet tulajdonítani, hogy az 1911 — 12. tanév folyamán a tánctanítás a legszebben folyt le s akiknek módjukban volt résztvenni az 1912 március 30-án tartott táncvizsgán, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak tanítványaink­ról s az egész tanfolyamról. Hogy ügyességük növekedjék, meghonosítottuk a vivás tanúiását is, melyet igen nagy kedvvel gyakoroltak s egyik-másik tanúló kiváló ügyességre tett benne szert. A játékdélutánokat, noha alkalmas játékterünk nincs, minden osztályban meghonosítottuk. A katonai lövészkiképzésben a VII. és VIII. osztály növendékei részesül­tek. A m. kir. honvédelmi minisztérium a szükséges fegyvereket és töltényeket díjtalanul bocsátotta rendelkezésünkre, a tanulók igen nagy kedvvel vettek részt a gyakorlatokon. A tanítás a helybeli honvédhuszár laktanyában történt, éles tölténnyel az acsádi lövőtéren lőttek. Vezető-tanár Kovács Lajos Jenő tornatanár volt, a katonaságot Mihály Kálmán honvédhuszár főhadnagy kép­viselte, az oktatásban négy őrmester segédkezett. A lövőverseny 1912 május 31-én volt az acsádi lövőtéren a tanári kar és tisztikar élénk érdeklődése mellett. A cél 400 lépésre fölállított alaktan­céltábla volt, amelyre minden lövő 10 töltényt lőtt. Az 1912 május 18—19. napjain Komáromban tartott kerületi torna­versenyen intézetünk 76 főből álló csapattal vett részt. Kisérő tanárok voltak: Faragó János igazgató, Kovács Lajos Jenő tornatanár, dr. Bodola Gyula, Borsos István, Fejes Zsigmond, Futó Jenő. Csapatunk ruhája, föllépése és megjelenése általában igen tetszett. A legnagyobb elic merést mégis példás magaviseletével nyerte el s azért városszerte ünnepelték. A versenytéren is megállta helyét, amennyiben egy ezüst szobrot, 3 oklevelet, 4 ezüst- s 9 bronzérmet nyert. A komáromi urak közül azok, akik valamikor pápai tanulók voltak, főtiszt, püspök úr kezdeményezésére május 19-én vacsorát rendeztek a csapat számára. Jóleső bizonyítéka volt ez egyebek közt annak, hogy a volt tanítványok mindig szeretettel gondolnak intézetünkre. A ren­dezés körül való szives fáradozásért Molnár Gedeon úrnak hálás szívvel mondunk köszönetet. A tornavizsga 1912 junius 16-án volt, melyet nagy és diszes közönség nézett végig. Az egyházkerületet Németh István egyházkerületi főjegyző kép­viselte, ki lelkes buzdító beszédet intézett az ifjúsághoz. Amit ifjuságunk szellemi képességeiről mondtunk, ugyanazt mondhatjuk testi erejéről is : nem közönséges anyag áll rendelkezésünkre. Ezt kiképezni, nemes irányban fejleszteni a mi föladatunk, hazafiúi hivatásunk. Ha nem tudnánk, történetünk megtanít rá, hogy a magyar nemzetnek nemcsak erős fejekre, hanem erős karokra is szüksége van s arra törekszünk, hogy ezt a kettőt harmonikusan fejlesszük a mi kedves ifjúságunkban, akik nyomunkba lépnek, ha erőink megfogyatkoznak, vagy pihenőre térünk az édes hazai föld­ben. Amilyen az ifjúság, olyan a haza jövendője. Szellemileg képzett, testileg

Next

/
Thumbnails
Contents