Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

VII. Főgimnázium

— 64 — 6. "Vallás-erkölcsi nevelés, intézetünk felekezeti jellege s 381 esztendős hagyománya érthetővé teszi, hogy a valláserkölcsi nevelésre kiváló gondot fordítunk, meggyőződésünk lévén külömben is, hogy az igaz vallásosság, de nem a felekezeti elfogultság, a legszebb, legboldogítóbb érzés mindazok között az érzések között, melyek az emberi szívben honolnak. Nevelési szempontból sincs ehhez fogható érzés. Ápolása épen ezért elsőrangú tiszte az iskolának. Ennek a célnak a szolgálatában a tanítási órákat mindennap imádsággal kezdtük s azzal végeztük; a ref. vallásórák előtt egyházi énekeket énekeltek a tanúlók. Vasárnaponként s más ünnepeken a ref. vallású növendékek a vallástanár vezetése alatt templomba mentek. A másvallású tanúlókat is mindig figyelmeztettük, hogy vallásuk iránt való kötelességeiket teljesítsék. A törvénytől meghatározott napokon nem jöttek iskolába s ha a hitoktatók kívánták, máskor is elbocsátottuk őket a templomba. A felekezeti villongásnak, mely társadalmi életünket megmételyezi, intézetünkben nyoma sincs; egymás vallása iránt a legnagyobb türelemmel és tisztelettel viseltetnek növendékeink, nemcsak azért, mert úgy rendelik az Iskolai törvények, hanem azért is, mivel szivökbe van oltva az egymás iránt való szeretet. Az ág. hitv. ev. és róm. kath. hitoktatók a vallásórákat is az intézetben tartották. A ref. vallású tanúlók részére, összesen hatszor, 1912 jan. 14-től 1912 febr. 18-ig a tornateremben ifjúsági istenitiszteletet tartottunk. Ezeken mindig Lie. Rácz Kálmán főgimn. vallástanár tartotta az egyházi beszédet. Amikor erre mód és alkalom volt, a ref. vallású növendékek úrvacsorával is éltek. Konfirmációra a IV. o.-ban készültek elő a növendékek a rendes vallásórákon; vizsgájuk 1912 május 16-án volt, úrvacsorával 1912 május 19-én éltek először. A vallásos érzület mélyítésére szolgált az V—VIII. o. tanulók körében fönnálló Konfirmált Ifjak Egyesülete is, mely egyebek között a jótékonyság gyakorlására is szoktatja a maga tagjait. A vallásos érzület ápolásával együttjár az erkölcsi nevelés. Minden alkalmat fölhasználtunk arra nézve, hogy tanítványaink szivében szilárd erkölcsi érzés fejlődjék ki, mely az élet minden viszonyai között megmaradjon bennök. A tanítás mellett nagy gondunk volt a nevelésre az iskolában s annak falain kívül, mert meggyőződésünk, hogy társadalmi életünknek nem annyira tudományos emberekre, mint jellemes férfiakra volna szüksége. A nagy férfiak életét állítottuk eléjük példáúl, kik inkább jellemük, mint tudományuk folytán lettek az emberiség nevelőivé. Nagy gondot fordítottunk főleg arra, hogy a vidéki tanúlók tisztességes körbe kerüljenek. Csak azokon a helyeken fogadhattak szállást, melyeket a tanári kar erre a célra engedélyezett s úgy erkölesi, mint egészségi szempontból megfelelőknek tartott. Egy olyan intézményünk is van, mely páratlan a maga nemében s nagyon cél-