Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

VII. Főgimnázium

— 62 — kell gondolnunk, mielőtt hozzáfogunk. Az egyöntetű eljárásnak is megvan a maga jogosultsága sok tekintetben; de a nevelés terén, hol annyi külömböző körülménnyel s annyi emberi természettel kell számolnunk, nem lehet uniformizálni. Mindenegyes gyermek, mindenegyes intézet más-más eljárást kiván, ha azt akarjuk, hogy munkánk sikeres legyen. A jó tanterv mellett legfontosabb az az anyag, mellyel egy iskola dolgozik s ebben a tekintetben a legnagyobb megelégedéssel szólhatunk tanítványainkról. Szellemi képesség dolgában bármely hazai középiskola ifjúságával kiállják a versenyt s ha tehetségükkel arányban állana szorgalmuk, a legszebb eredményt lehetne velők felmutatni. Hazánk egy nagy s kultura tekintetében előrehaladt vidékéről, az egész dunántúli ref. egyházkerületből sorozzuk tanítványainkat s bizony nem a gazdag családok köréből, hanem leginkább a szegény fiuk közül, akiknek földi javaik ritkán vannak. Ezeknek a szülői százszor is meggondolják, mielőtt rászánják magukat, hogy fiukat középiskolába adják, igen sokszor úgy kell őket kapacitálni, hogy tehetséges fiukat taníttassák. Ezért lesznek az egyházkerületi iskolák a szegények iskolái; de egyúttal nemzeti müvetségünk kincsesbányái is. Itt fedezünk föl s itt csiszolunk ki sok olyan tehetséget, amely utóbb méltó büszkesége lesz az egész magyar közművelődésnek s nem egyszer zászlóvivője, világító fáklyája is. Sajnos, hogy az Istentől nyert szép tehetséggel együtt igen sokan magukkal hozzák a legnagyobb magyar betegséget, a lustaságot is és ez nem engedi, hogy a szülők szép reménye valóra váljék s az iskola munkája megteremje a maga áldásos gyümölcseit. Mi, a mi kis körünkben, a mi gyenge erőnkkel mindent megtettünk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel szorgalomra intsük tanítványainkat Ez mindennek az alapja, még az erkölcsi nevelésnek is. Aki a kötelességét elvégzi, az erkölcsileg sem romolhatik el, mert a lelkiismerete ébren őrködik minden tette fölött. Az ifjúság szorgalmának és előmenetelének megbirálása céljából a tanév folyamán négyszer tartottunk ellenőrző tanácskozást: 1911 okt. 30-án, dec. 15-én; 1912 márc. 16-án, május 6-án. a) Az 1911 október 30-án tartott ellenőrző tanácskozás alkalmával 299 tanulót intettünk meg hanyagság miatt, és pedig egy tárgyból 142, két tárgyból 80, több tárgyból 77 tanulót. Legtöbb megintés volt a IV. B) o.-ban: 30; legkevesebb a VIII. o.-ban: 21. b) Az 1911 december 15-én tartott ellenőrző tanácskozás alkalmával 287 volt a megintett tanulók száma, még pedig egy tárgyból 113, két tárgyból 83, több tárgyból 91. Legtöbb volt a megintés a IV. B) o.-ban: 29; legkevesebb a VI. o -ban: 18. c) Az 1912 márc. 18-án tartott ellenőrző tanácskozáson 274 tanulót kellett nagyobb szorgalomra inteni, és pedig egy tárgyból 124, két tárgyból 75, több tárgyból 75 tanulót. Legtöbb volt a megintés az V. o.-ban: 28; legkevesebb a VI. o.-ban: 16.