Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 16 — Gelléri Szabó János egyéniségének megértéséhez maga adta a kulcsot 1896 február 18-án kelt végrendeletében. E végrendelet bevezető sorai egész élete küzdelmeinek célját és indító okait fejezik ki oly pregnánsan, hogy az életrajz iró hasztalan keresne kifejezéseket, melyekkel a célt és az inditó okokat pregnánsabbul megjelölhetné. „Egy valódi hazafi első kötelességének azt tartom — írja végrendeletében —, hogy ha életében úgy, amint azt óhajtotta volna, a hazai közhasznú intézmények emeléséhez nem járulhatott, tegye ezt végrendeletében azon vagyonban, melyet becsületes munkája és a sors kedvezése folytán szerzett. Az észak-amerikai Egyesült Államokban egészen rendellenesnek tartják, ha egy vagyonos polgár meghal anélkül, hogy egy közérdekű alapitványt, vagy hagyományt tett volna. E hazafias közszellemnek köszönik az Amerikai Egyesült Államok közművelődési és jótékony intézeteiket, mely szellemtől vezérelve teszem végrendeletemet." Két momentum ragadja meg figyelmünket e sorokban. Az első az észak-amerikai Egyesült Államokra való hivatkozás, a második a vagyonnak legalább a munkás halála után a társadalom céljaira való fordítása. Nem tudjuk eldönteni, tudatos, vagy bizonyos fokig tudattalan volt-e ez az észak-amerikai Egyesült Államok polgáraira való hivatkozás. Talán Gelléri Szabó János maga sem látta egész világosan, mennyire hasonlít az ő élete, külső körülményeit tekintve, azok életéhez, kik az észak-amerikai Egyesült Államokban minden segítség nélkül, a maguk erejéből küzdötték fel magukat. Gelléri Szabó János teljesen vagyontalanul kezdette meg pályáját, mint annyian azok közül, kik honi földjükön előmenetelre nem számítva, az amerikai Egyesült Államokban keresik boldogulásuk útját és ép úgy, mint ezeknek, az Egyesült Államok minden képzeletet felülmúló fejlődése, előnyére vált Gelléri Szabó Jánosnak is az a hihetetlen fellendülés, melyen a magyarság és főleg ennek fővárosa Budapest a XIX. század második felében átment. Ez a fejlődés magával ragadta azokat, kik elég szerencsések voltak épen az emelkedő hullámba vetni magukat, mert csak a fővárosnak, intézményeinek, köztük a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnek az a nagyarányú fejlődése, melyet a mult század második felében felmutatnak, teszi érthetővé, hogy egy tisztán a maga szellemi és jeliemi erejére támaszkodó, de egyébként a maga pályáját minden