Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 13 — játszott Gelléri Szabó János. A budapesti ref. egyháztanácsnak régtől fogva tagja, a dunántuli ref. egyházkerületnek pedig 1898-tól tanácsbirája volt. Az egyházi ügyek iránt állandóan érdeklődött, nemcsak theol. neveltetése, hanem benső buzgóság révén is. Családjában általában meg volt az egyházhoz és a valláshoz való ragaszkodás és az egyház céljainak a lehetőség szerint való támogatása. Nagybátyja Gelléri Szabó Mihály kereskedő, majd annak özvegye 1807—49-ig minden évben be van jegyezve a komáromi református egyház számadásába, mint aki Isten dicsőségére 5, 10, 15 frtot adományozott. Bátyja, mint említettük, pap volt. Ő maga is végzett lelkészi funkciókat és még később is, mikor már tisztán a jogi pályán működött, a rokonok és ismerősök szük társaságában szívesen imádkozott és tartott több kisebb vallásos előadást. Maga pedig otthonában egész haláláig naponként imádkozott. Vallásos érzéséből fakadott jótékonysága, mellyel első sorban családja, de azután az emberbaráti célok támogatására már életében is sokat áldozott. Tanulók segélyezése, szegények gyámolítása és az emberbaráti intézmények előmozdítása szivének már életében kedves gondját képezték. Részt vett az Önkéntes Mentőegyesület megalakításában, melynek 1887-től 1904-ig alelnöke is volt és céljait időnként jelentékeny adományokkal mozdította elő. Elnöke volt az V. kerületben a Kisdedóvó Egyesületnek. Társadalmi téren úgy a kulturális, mint a társas élet előmozdítására szolgáló intézmények meleg pártfogóra találtak benne. Tagja volt a szépművészet és kultura szolgálatában álló külömböző egyesületeknek és különösen egyik létrehozója és fenntartója, hoszszú időn keresztül alelnöke, majd Szabó József halála után elnöke az 1866-ban megalakult Pesti Állatkerti Részvénytársaságnak, mely 71-ben Állat- és Növényhonosító Társasággá alakult át. A társas életet nagyon szerette. A lipótvárosi kaszinóban, melynek alelnöke volt, régebben rendesen naponként megjelent s a Ráth Károllyal és Mogyoródy barátjával alkotott kártyapártiból, ha Budapesten volt, alig hiányzott. Amily szívesen játszott ily meghitt baráti körben, ép annyira gyűlölte a kockázatos játékot és mikor egyszer Montecarlóból visszatérve, egyik pesti ismerőse azt a tréfás kérdést intézte hozzá, hogy játszott-e? — magát a kérdést is a legnagyobb méltatlankodással utasította vissza. A baráti köröket nagyon szerette.