Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 1! — osztrák érték behozatalakor osztrák értékben is 15 frt-ot adott át. Másnap reggel, mikor Rupp Zsigmond az irodába ment, Gelléri Szabó János mentegetődzött, hogy megfeledkezett, hogy az osztrák érték kevesebb értékű, mint a pengő pénz és a 75 krajcárt, mint pótlékot, bocsánatkérések között nyomban átadta Rupp Zsigmondnak. Ami az 50-es évek végén különösen meglepte a nála működő gyakornokokat, az a körülmény volt, hogy beadványait magyar nyelven szerkesztette. Hasztalan volt a figyelmeztetés, hogy ez esetleg ártalmára lehet, Gelléri Szabó János ettől eltérni semmi szin alatt nem volt hajlandó. Pedig az abszolutizmus kellemetlenségeivel mindjárt ügyvédi pályája kezdetén volt alkalma megismerkedni. 1853 telén, mint állandóan felügyelet alatt állónál és összeesküvésben gyanúsnál zsandárok jelentek meg. Egy komáromi nőismerőse, Pécsvárady Mari, később Nagy Antal őrnagyné, ki véletlenül értesült a zsandárok kiküldetéséről, figyelmeztette Gelléri Szabó Jánost, hogy az esetleg őt kopromittáió Írásokat még idejében eltüntethesse. Szabó János felhasználva a figyelmeztetést, minden levelet, amely csak a legtávolabbról is ő rá, vagy másokra kompromittáló lett volna, elégetett és ezután nyugodtan tért aludni. A késő esti órákban csakugyan megjelentek a zsandárok, hogy házkutatást tartsanak nála. Gelléri Szabó János ágyban fekve fogadta a hívatlan vendégeket és magában mosolyogva, bár bizonyos boszankodással is eltelve nézte, mint hasogatják fel a zsandárok bútorait, hogy nem találnak-e azokban eldugdosva kompromittáló iratokat. Mintha csak halhatatlan Jókaink Új földesurában olvasnók azt a jelenetet, mikor Bräuhäusel és Mikucsek urak Kampós ispánt akarják konspiráción fogni. Még annyiban is talál a hasonlóság, hogy mint az Új földesúrban, úgy itt is a feljelentő egy nála alkalmazott, züllött ügyvédjelölt volt. A magán-ügyvédi gyakorlatot 1869-ben a kir. ügyek igazgatóságával cserélte fel. Ráth Károly után ugyanis ő neveztetett ki a kir. ügyek igazgatójává. Itt állandóan 16—18 emberrel dolgozott. 1871-ben, mivel Horváth Boldizsár igazságügyminiszter tárcájától megvált és más alatt szolgálni nem akart, Bittó István miniszterelnöknél, kivel állandóan személyes jó viszonyban volt, bejelentette le-