Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

Josefstadtban addig, mig pénzükben tartott, könnyebb volt a helyzetük. Volt principálisa, Láng Ignác ügyvéd küldözgetett neki néhanéha kisebb összegeket. De a szabadságharc leveretése után ezeknek az összegeknek a küldözgetése is megszűnt és a pénzből anynyira kifogytak, hogy cigarettát sem tudtak venni, úgy, hogy kénytelenek voltak, mint a megboldogult elbeszélni szokta, a fekete kávé üledékét megszárogatva, ezt göngyölíteni papirosba és ezt szivni. Végre 14 hónapi fogság után ütött a szabadulás órája és Gelléri Szabó János az 50-es évek elején a fogságból kiszabadulva, visszatért Pestre. Helyét szerette volna volt principálisánál újra elfoglalni; de ez őt, mint rendőri felügyelet alatt állót, nem merte visszavenni és így Szabó János kénytelen volt Pestet elhagyva, nővérénél Komáromban, majd rokonánál és volt osztálytársánál Antal Lajosnál Tatában tartózkodni. A munkátlan élet azonban sehogy sem volt inyére; épen ezért visszatért újra Pestre, remélve, hogy valaki másnál alkalmazást fog találhatni. Reményében azonban csalódott Pénzéből teljesen kifogyva, újra rokonaihoz készült és már kis podgyászát vitette át a Lánchídon, mikor a budai részen Mogyoródy nevii barátjával találkozott, ki értesülve, hogy a fővárosból állás hiánya miatt távozni készül, azt ajánlotta neki, hogy Verhovszky ügyvédi irodájában próbáljon szerencsét, mert hallotta, hogy ez segédet keres. Itt tényleg alkalmazást talált és itt is volt mintegy másfél évig, amikor is 1852-ben az osztrák jogból letevén a vizsgát, maga nyitott Budapesten ügyvédi irodát. Címerét maga irta és maga is szegezte fel a Fürdő-utca sarkán levő Barkási házban, hol 20 évig lakott; innen a Gresham-palotába, a Nákóféle házba a Lánchiddal szembe költözött; itt volt 28 évig, amikor is 1900-ban megvette az Izabella-utcai 67. sz. házat, hol halála is történt. Ebben, a lakásokat oly gyakran cserélgető fővárosban 60 év alatt tehát csak kétszer változtatta lakását. Mint ügyvéd kezdetben nagyon szerény viszonyok között élt. Legelső keresete egy kérvény szerkesztéséért kapott 5 frt volt. Első évi tisza jövedelme 300 frt volt, tehát még az akkori viszonyok között is nagyon szerénynek mondható összeg. Felfogására jellemző, hogy bármily csekély volt is keresete, ebből mindig tudott félre tenni. Azt szokta volt mondogatni, hogy az ember jövedelmének legalább felét tegye félre azokra a napokra, melyekben keresni nem