Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

V. Adatok a főiskola 1910—11. tanévi történetéhez

— 72 — theológiai ifjúsági segítő-egyesület, a gyorsírókor és a tornaegylet, melyek a kitűzött verseny- és pályadíjakkal külön-külön fokozták ifjainkban a művészi és közreműködési intézményekben rejlő áldást. Az önmunkásság megkedveltetésére és fokozására az önképzőkörön kivül a főiskola által kitűzött pályakérdések is közremunkáltak. S örömmel tehetek tanúbizonyságot arról, hogy tanuló-ifjúságunkban az önmunkássági kedv az elmúlt évben sem hiányzott, sőt bizonyos mértékben fokozódott, mert három pályamunka érkezett a Deáky-díjra is, melynek jutalma kinyomatás, hogy bizonyítsa az eszményekért küzdők nemes törekvését. És ha ezúttal a jutalmat, a pálmakoszorut nem nyerhették is meg, de a bírálók kiemelték és megdicsérték kifejtett nagy szorgalmukat és elismerésüket nyilvánították munkálkodásukért, melyet kettős mértékben óhajtok méltányolni akkor, midőn követendő például felemlítem a pályaművek megdicsért szerzőit, Szabó Lajos III. éves papnövendéket a filozófiai és jogi, és Baráth József II. éves papnövendéket a jogi szakból irt értekezéseikért. Ugyancsak főiskolai pályamunkával nyert Kis Géza II. éves papnövendék jutalmat a magyar lirai költészetről irt értekezésével és Szabó Imre I. éves papnövendék Mikszáth müveinek ethikai értékéről irt és a bírálók által különösen kiemelt értekezésevei. Nem lenne jelentésem teljes, ha hálás kegyelettel nem emlékezném meg azon kegyes jóltevőkről, akiket ez évben rendelt az Úr, hogy főiskolánk anyagi megerősödését, intézményei fenntartását, gyarapítását munkálják. Első helyen emlékezem meg a főtiszteletü dunántúli egyházkerületről, hogy a főiskola részére tett száz éves örökalapítványi tőke gyarapítására a hetedik ezer koronát fizette be, hogy idők folytán legyen egy hatalmas alapítványunkkal több, mellyel intézményeinket fejleszthessük. Birtokába jutunk ez évben egyik nagy alapítványtevőnk, Gelléri Szabó János hagyományának, aki harmadfélszázezer koronára tehető összeggel irta fel nevét jóltevőink közé, kiről mig a főiskola áll, mindenkor áldott emlékezettel fognak megemlékezni, mert fejedelmi hagyományával segített a rég érzett szükséget kielégíteni, hogy végre theológiai tanáraink is megkaphassák az őket törvény szerint megillető fizetésüket. Ugyancsak főiskolánk közszükségeire hagyományozott a nemes emberbarát, Laky Adolf 20 darab Rima-Murány-Salgótarjáni részvényt (értéke 14 ezer korona), özv. Seregély Lajosné szül. Somody Terézia pedig 1200 koronát, mely pénztárunkba befizettetett, továbbá néhai Csorba József ekeli birtokos és neje szegény tanulók segélyezésére 4000 kor. alapítványt tettek. Hálás kegyelettel említem fel, hogy főiskolánk régi nagylelkű jóltevői, kik minden évben meghozták áldozataikat, ez évben sem vonták meg tőlünk jótéteményeiket. Gróf Esterházy Pál úr a grófi hitbizományi uradalom által évenként kiadatni szokott 48 méter tűzifát ez évben is kiutalta, felerészben a főiskola, felerészben a főiskolai köztartás számára. A Pápai Takarékpénztár 200 koronát adott főiskolánk céljaira, 200 koronát pedig szegénysorsu tanulók segélyezésére. Nagyméltóságú dr. Darányi Ignác főiskolánk örökös tiszteletbeli