Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából 1910 szeptember 30-án. a) Megnyitó beszéd. — Tartotta: dr. Antal Gábor református püspök. — Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Mióta a magyar református egyház, mint a magyar nemzeti közélet egyik tényezője e hazában megalakult, mindig közös és válhatatlan volt a sorsa a magyar nemzetnek és a magyar ref. anyaszentegyháznak, valamint annak tanintézeteinek, amelyek mindenestől az egyház testébe tartoznak. A nemzeti fellendülést nyomon követte a tanintézetek felvirágzása ; a nemzeti élet hanyatlását, a nemzeti szabadság elnyomatását a prot. iskolák válságos helyzete, elnéptelenedése. Édes hazánk életében a legmozgalmasabb, sok tekintetben a legválságosabb kor volt az, ami az úgynevezett nemzeti ébredés korától az alkotmányosság úgynevezett visszaállításáig, illetve annak megerősödéséig tartott. A mi ősi pápai főiskolánk is átélte ennek az 1825. évtől 50 évre számítható kornak fölemelő és leverő eseményeinek folyamát, lelkesedését és csüggedését, örömét és bánatát. A nemzet ébredése a mi főiskolánk életében is fellendülést, a nemzet leveretése és elnyomatása nálunk is aláhanyatlást és válságos helyzetet, az alkotmányosság visszaállítása ismét élénk tevékenységet, fejlődést, megszilárdulást idézett elő. Ezen 50 évre terjedő korszakban több kiváló férfiú működött e főiskola tanszékein, akik az iskola szellemének irányítói, méltó képviselői voltak, akikre a hálás utókor áldásos működésükért mindenkor tisztelettel és kegyelettel emlékezik. Ezen tanárok közül kettő születésének századik évfordulóját már megünnepelte e közelebbi években a főiskola és a dunántúli református egyházkerület. A harmadiknak: Váli Ferencnek ma van születésének századik évfordulója és a hála és kegyelet érzelme hozott bennünket össze, hogy megemlékezzünk ennek a férfiúnak kiváló érdemeiről, amelyeket mint tanár, mint az ifjúság nevelője, példaadója, szerető édes atyja hosszas tanári működése l*