Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

II. Cicero életfilozófiája. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1910 szeptember 5-én tartott évmegnyitó ünnepélyen felolvasta Sándor Pál főgimn. tanár

- 51 — így van összekapcsolva Cicero okoskodásában a hasznos a. tisztességessel, a tisztességes pedig az istenséggel, vagyis: ezáltal a vallással. Cicero logikája a következő: A vallást a közjóért kell fenntartani. A közjó szempontjából szükséges a legfőbb jóra törekedni. A legfőbb jó a természettel összhangzatos élet. Ez pedig nem más, mint maga a boldogság, mely az erények gyakorlatában áll. Az erények gyakorlata tisztességes, de hasznos is 1. az államra, 2. embertársainkra, 3. Sőt magára a cselekvőre is. Ennélfogva a hasznos és tisztességes mindig a legszorosabb összefüggésben állnak egymással, úgyannyira, hogy e két fogalom lényegében tulajdonképen egy és ugyanaz. (III. 21. 83.) Rövid kivonatban ez az okoskodásának menete. Az utolsó részben meggyőződésének s tanításának igazságát Epikuros tanításának cáfolásával erősíti és fejtegetéseit így fejezi be: „Si speciem utilitatis etiam voluptas habere dicetur, nulla potest esse ei cum honestate coniunctio. Nam ut tribuamus aliquid voluptati, condimenti fortasse non nihil, utilitatis certe nihil habebit". (III. 33. 120.) Szóval a gyönyör csak fűszerezi, de hasznossá nem teszi az életet! Befejezés. íme ezekben ismertettük Cicerónak életfilozófiáját, amint az a „De officiis"ban megnyilatkozik. Ha olvassuk e könyvet, tapasztalhatjuk, hogy több ebben a praktikus elmélkedés, mint a filozófiai fejtegetés. Tapasztalhatjuk azt is, hogy Cicero az összes filozofemák közül legjobban szerette az etikát, legtöbbre becsülte a morálfilozófusokat, kiket munkája Írásában forrásokul használt, s akiknek rendszerét maga is követte, amennyire praktikus római felfogásával követhette, bár sokszor félreértette; de tapasztalhatjuk végre azt is, hogy Cicero nem volt valódi bölcselő; ő itt is nagyobb szónok, mint bölcsész. Munkája valóságos dialektikai gyakorlat, telve parainetikus intelmekkel. Tudjuk, hogy Cicero mint szónok és államférfiú szerezte babérait, de , azért dicsősségének teljességéhez nem kis mértékben járultak hozzá filozófiai dolgozatai is, melyek között kétségkívül a legszebb és legértékesebb a De officiis. Segédforrások: 1. Grundriss der Geschichte der Philosophie des Alterthums. Fr, Ueberweg (Berlin, 1871). 2. „Vorträge und Abhandlungen" (id. része). Ed. Zeller (Lipcse, 1877). 3. A bölcsészet története. Domanovszki Endre (Budapest, 1870). 4. A philosophia története. Nagy Ferenc (Kecskemét). 5. Ueber die Philosophie des Cicero. Herbart E. (Összes munkái, XII. k.) 6. Cicero és barátai. Boissier Gaston. (Ford. Csiky Kálmán. Budapest, 187G). 7. M. T. Ciceronis De officiis libri Tres. C. F. W. AMiller (Lipcse, 1898). 8. Cicero „De officiis". Bilinguis kiadás. Csengeri János (Budapest, 1891). 4*