Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

— 20 — elnökeivel, a már említett Eőri Szabó családnak kiváló tagjaival, kiknek megingathatlan hithüsége, a pápai főiskola jogaihoz makacs következetességgel való ragaszkodása nem kis mértékben járult hozzá ahhoz a tényhez, hogy a főiskola ma is Pápán van. Úgyszintén a hála és elismerés adójával tartozunk az egyházkerület nagynevű egyházi és világi főembereinek, szuperintendenseinek és főgondnokainak, kiknek féltő szeretete és sohase szűnő gondoskodása tette lehetővé ezen főiskolának minden időben való megmaradását és felvirágzását az anyagiakban és a szellemiekben egyaránt. Ilyenek voltak pl. Tóth Ferenc, Nagy Mihály és Pap Gábor püspökök, Sárközy, Pázmándy, Tisza Kálmán és Hegedűs Sándor főgondnokok. Nagy Mihály püspök a helyi főiskolai tanácsra bizta a főiskola belső ügyeinek vezetését, hogy az osztrák kormány rendeleteinek igyekezzenek eleget tenni; az ő legfőbb gondja volt az egyházkerület anyagi támogatását kieszközölni, mert mindezekre nagy szükség volt. Thun Leó báró, osztrák közoktatásügyi miniszter Entwurf cimü körrendelete megszabja, hogy milyen feltételek mellett maradhatnak meg a hagyományos szokáson alapuló ősi iskolák és különösen a középiskolák. Először a publicus praeceptorok helyett állandó tanári kart kiván, rendes tantermeket az osztályok számára, tanári szobát, könyvtárt és gyüjteménytárt a természettudományok számára. A német nyelvnek elsajátítását oly mértékben, hogy a magyar történelmet németül előadva, azt megértsék. A természettudományok nagyobb óraszám mellett adassanak elő úgy az alsó, mint a felső osztályokban, mert a gimnázium 8 osztályból kell hogy álljon, t. i. 4 alsó és 4 felső osztályból. A főiskola volt növendékei a nagy nemzeti gyász közepette kezdtek visszaszállingózni ; megjött Baráth Ferenc Komáromból, hol százados volt, Kis Gábor, akiket közelebbről ismertünk és a többiek, akikből megalakult az 1849—50. iskolai évre a középtanoda tanítói személyzete, és mikor az osztrák miniszter azt kívánta, hogy állandó tanári kar szükséges, egyszerűen megtették őket tanároknak. Tarczy, Váli, Bocsor mint akadémiai tanárok csak mint kisegítő tanárok voltak felterjesztve, a VII. és VIII. osztályokban, saját tárgyaik tanítására és ők nem szerepeltek sohasem mint gimnáziumi tanárok. Pedig Váli Ferencre nagy teher hárult, őneki kellett elvállalni a természetrajznak, vegytannak a gimnázium felső osztályaiban való tanítását és elvállalta s tanította a nevelés- és oktatástan mellett 33 éven át, 1882-ig, haláláig. Váli Ferenc bár előszeretettel foglalkozott természetrajzzal és vegytannal, hisz Komárom védelmében is vegytani ismeretei alapján vehetett részt, mint tüzérparancsnok és bár ismerte tárgyának úgy a magyar, mint a sokkal gazdagabb külföldi irodalmát, mégis tekintve azt, hogy ő a század első felének volt a neveltje, amikor az orthodox latinizáló oktatás járta és ő maga is a nyelvészeti tárgyak mellett költészetet, szónoklatot tanított a komáromi gimnáziumban, az u. n. minősítési táblázata kimutatatása szerint: bizonyosan nagy munkát kellett végeznie, mig annyira elsajátíthatta ezen tudományokat, hogy azoknak az ifjaknak, akik a VII. és VIII.