Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

IV. Adatok a főiskola 1909—10. tanévi történetéhez

— 80 — a jóakarat és áldozatkészség egyik tényezőnél sem hiányzott s hogy nem ok és remény nélkül várhatjuk, miszerint ez évi működésünk sem lesz eredmény nélküli. De hogy e munkásság s a főiskolánk irányában megnyilvánult annyi jóakarat valóban eredményes legyen, az Istennek segítő erején kivül főként tőletek függ, kedves ifjú barátaim, akiknek javára, testi-lelki erőinek fejlesztésére áll fenn és működik e százados főiskola; de amelynek épen azért méltó és hű fiai csak azok lehetnek, akik az itt reájuk fordított gondot és fáradságot egyházuk és hazájuk javára, a tudomány és igaz műveltség öregbítésére kamatoztatják. Ami csak úgy történhetik, ha a tudománynak szentelt eme csarnokokból szigorú kötelességtudást visztek magatokkal, amely nem ismer egyéni kényelmet és érdekeket, hanem a rátok bízottaknak minden irányban hű pontos betöltését. Sőt még a kötelességérzet sem elég önmagában, hanem párosulni kell annak benső hivatásszeretettel, amely az életfenntartást csak eszköznek tekinti s az egész életet, annak minden mozzanatát egy-egy magasztos cél szolgálatába rendeli. Ha e kötelességtudással és hivatásérzettel egyesítitek az életet felemelő és minden nemtelen ellen védpaizsul szolgáló vallásos érzést, a haza iránt való rendíthetlen, áldozatra kész szeretetet, s a titeket édes gyermekeiként gondozó, nevelő Alma Mater iránti benső ragaszkodást és ezzel együtt magatokkal viszitek a tudomány, az igaz műveltség terjesztését életfeladatul kitűző apostoli buzgóságot: akkor és csak akkor mondhatjuk el, hogy munkálkodásunk nem volt hiábavaló s a főiskolánk homlokzatán olvasható felirat szavait valóra váltva, érdemes munkásokat neveltünk: Istennek, Hazának, Tudománynak! Úgy legyen !