Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 70 — Az az erős nemzeti érzés a keresztyénség fölvételekor már több mint száz esztendeje erösbbödő szerzemény. A vándorlások vége felé, a monarchikus kozárokkal való érintkezés érezhető hatásaként kezd el-eltünedezni a régi törzsérzet, amely kétségtelenül domináló volt a magyar népben és még, legalább részben, a honfoglalási ténykedést is ez irányozta.

1 De már a nemzeti érzést, legalább csirájában, magukkal hozták új hazájukba. A központi hatalom folyton erősebb kialakulásával erősbbödik és uralkodóvá lesz a nemzeti érzés a nemzet minden cselekedetében, annak minden rétegében. István intézkedéseiben a nyugati hatás mellett mindig fölszinen van a nemzeti öntudat irányító ereje. Salamon királyban is, bár végzete őt mindig nemzete ellenségeihez sodorta és különösen a németekkel kötötte össze, lelke mélyén ott volt, mintegy leülepedve annak legmélyében, a nemzeti szellem öntudatos érzése.

2 És e nemzeti szellem, nem hiába a magyar nemzet lelkében van, olyan, mint maga a nemzet lelke. Minél inkább gördítenek eléje akadályokat, annál jobban megerősödik. E fejlődő és a küzdelmekben valóban öntudatosan erősbbödő nemzeti szellem szembeszáll, viaskodik az idegen elemmel, és nem nyugszik meg, míg nem diadalmaskodik. Mennél nagyobb a veszedelem, minél inkább küzdelemre szólít, annál intenzivebb. De ha békén hagyják, könnyen elernyed. Minél inkább erősbödik az új viszonyokban a nemzeti érzés, annál alkutnemismerőbben utasítja vissza az idegen behatást. Ezért volt a legmélyebb e nemzeti érzés európaivá létünk első századában. „A keresztyénség által alapfeltételeiben megrendített magyar államot" megpróbálja a megerősödött Németország befolyása alá vonni. De e rém csak addig kisértett, míg a keresztyén magyar állam meg nem erősödött. Az az eltartott e próbálkozás I. László idejéig. „A reá következő században, midőn épen legerélyesebben fejlődött a magyar politikai szellem, mely az azon korbeli nagy krónikában oly hatalmasan nyilatkozik, Németország nem igen hatott hazánkra." A történelem egyéb eseményein kivül, mivel a nemzet őstörténete mondákban rakódott le, az Árpádok korának két első századában e nemzeti öntudat 1 Hajnik, Magyar alkotni, és jog. 74., 110.—12. és 318. és köv. 11. 2 „Mély részvéttel fogja kisérni a szerencsétlen királyt, kit nevelése és ifjúságának viszonyai, kezdetben oly dicső uralkodása dacára, fatumszerü következetességgel idegen szövetségre tereltek, hazája ellenségévé tettek, de nem ölhették ki benne a nemzet nagysága iránti érzést." Marczali, A magyar tört. kútfői, 79. 1. „Midőn Henrik császár Salamon előtt dicséri Bátor Opost és kérdi, van-e az ellenséges hercegek táborában sok ilyen vitéz. . .. Salamon meggondolatlanul így válaszola: sok, még sokkal jobb is. Mire a császár kivonul az országból." U. u. 1. j. * Marczali, i. m. 115. 1.