Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 42 — mondja Franki, — mely a figyelmes vizsgálónak a tükör által mutatott tárgynak vagy személynek nemcsa* külalakját, hanem belső szervezetét is föltárja".

1 Az kétségbevonhatatlan, hogy a magyar nyelvet a maga tisztaságában a vezérek korszakában kellene mindenek előtt keresnünk és föltalálnunk. Ekkor még — „a nyugoti idegen fajta népekkel vérszerint össze nem vegyült , . . . őshite helyébe a keresztyén vallás nem léptettetett", nemzeti nyelve közügyekben és sehol deákkal föl nem cseréltetett.

2 „E kor volt az ős magyar szellem önálló működésének a kora . . . , nemzeti intézményeivel, apáitól örökölt hitével.

3 Fájdalom, hogy ennek irott nyoma sehol sincs. A magyarok mint győzők jelentek meg, nem voltak tehát kötelesek másokhoz alkalmazkodni. Hogy a külföldiekkel magyar nyelven értekeztek, azt bizonyítják Menander Protector szavai. „Imperator scilicet Justinianus secundus — írja, - ubi legit per interpretem litteras, Scythice Scriptas, legationem lubenti animo abmisit".

4 Hogy odahaza a nemzet együttes gyűlésein szintén magyarul folytak az ügyek, — „még csak vitatni is fölösleges", — mondja Kerékgyártó.

5 Igaz, hogy előbbi állításomnak Horváth M. ellene mond, mikor úgy nyilatkozik, hogy — „ez a nyelv — t. i. a magyar nyelv, — udvari nem épen sokáig, csak a legtudatlanabb időben, diplomaticai pedig sohasem volt".

0 De ugyancsak nem kisebb ember, mint Kerékgyártó bizonyít mellettem. 1 I. m. 219.—20. 11. „Sokkal nagyobb számúak és megbízhatóbbak azok a műveltségtörténeti adatok, melyeket a nyelv szolgáltat, ha kellő óvatossággal vallatjuk. A nyelv határozottan egy néphez van kötve, annak kétségtelen sajátja. Szókészletében különféle elemek vannak egymás mellett, melyeket az összehasonlító nyelvtudomány segítségével egymás fölé sorakozó rétegekké csoportosíthatnak, s ezek a rétegek a népnek részint ös műveltségét, részint műveltségbeli haladását tárják a vizsgáló szeme elé." Szinnyei József, i. m. 54. 1. „Az eredeti szavak rendszerint az ősmüveltségre vetnek világot; a műveltségbeli haladás jórészt a jövevény szavakban tükröződik." U o. 56. 1. „Ezekből az adatokból azonban csak nagy óvatossággal szabad következtetéseket vonni. Az alapelv az, hogy valamely szó megvolta a szó jelentette tárgy vagy fogalom megvoltát is bizonyítja. Minthogy azonban a szavak jelentése változásnak, fejlődésnek van alávetve, vigyáznunk kell arra, hogy a régi szónak ne tulajdonítsunk valami modern jelentést." U. o. 55 1. V. ö Kerékgyártó: i. m. I. 397 1. „Szabadjon ott — mondja Fessler, — hol tények oklevelek és kor-irók hallgatnak, a képrajzot oly emlékekből, melyek a különféle néptörténetek elbeszélésében eddigelé mindenütt kevéssé méltattak, befejezni. Értjük a nyelv szellemét és a nép példabeszédeit. A tanuk által közlött tények a népnek külső életére s egyes tagja érzületére vonatkoznak; de a nyelv és közmondások szelleme a népnek egész jellemét és belső életét nyilatkoztatják ki." Id. Kerékgyártó: i. h. I. 398.-399. 11. V. ö. Fessler: Die Geschichte der Ungarn. Leipzig, 1812.—25. I. 331.—38. 11.; Franki i. h. 223.—24. 11.; Horváth M., Párhuzam az Európába költ. magy. nemzet és az akkori Európa müv. nemz. közt. Pest, 1847. 93. 1. és Török J. Publicistái dolg. Delejtü 328. 1. 2 Kerékgyártó i. h. 1. 2. 1. 3 Szabó Károly, Magyar vezérek kora, i. h. 4 Stritter: Mem. Popul. III. 47. 1., Ipolyi: Magyar mytiiol. 515.—17. 11. 5 I. h. 401. 1. 6 Párhuzam stb. 93. 1.