Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

VII. Főgimnázium

— 108 — vallás-órák előtt egyházi énekeket énekeltek a növendékek. Vasárnapokon és egyéb ünnepnapokon az igazgató vezetése alatt templomba mentek a réf. vallású tanulók. A másvallású tanulókat is mindig figyelmeztettük vallásuk iránt való kötelességük pontos teljesítésére. — A törvénytől előirt napokon nem jöttek iskolába, s ha a hitoktatók kívánták, máskor is elbocsátottuk őket a templomba. Egymás vallása iránt, amint törvényeink is előírják, a legnagyobb türelemmel és tisztelettel viseltettek tanítványaink. Az ág. hitv. ev. és r. kath. hitoktatók a vallás-órákat az intézetben tartották. A ref. vallású tanulók részére 1909 december 5-től 1910 február 6-ig, összesen 7 alkalommal ifjúsági istenitiszteletet tartottunk a tornateremben. Ezeken mindig Lie. Rácz Kálmán főgimnáziumi vallástanár tartotta az egyházi beszédet. Amikor erre mód és alkalom volt, úrvacsorával is éltek a ref. vallású növendékek. Konfirmációra a IV. o.-ban készültek elő a tanulók a vallás-órákon. Vizsgájuk 1910 május 5-én volt s május 8-án éltek először úrvacsorával. A vallásos érzület mélyítésére szolgált az V.—VIII. o. tanulók körében fennálló Konfirmált Ifjak Egyesülete is, mely egyebek közt a jótékonyság gyakorlására is szoktatja tagjait. A vallásos érzület ápolásával karöltve járt az erkölcsi nevelés. Egy alkalmat sem mulasztottunk el, hogy tanítványainkban megerősítsük az erkölcsi érzést, mely állandóan megmaradjon lelkükben az élet minden viszonyai között. Az erkölcsi nevelés képezte első gondunkat úgy az iskolában, mint az iskola falain kivül, mert úgy látjuk, hogy a társadalomnak főként erős erkölcsi érzékkel bíró emberekre van szüksége. A tanítási órákon mindig a nagy emberek jellemét domborítottuk ki tanítványaink előtt; gondunk volt rá, hogy a vidéki tanulók tisztességes körben nevelkedjenek. Tanulóknak csak olyan helyeken volt szabad szállást fogadniok, melyeket a tanári kar megfelelőknek tartott s a tanuló-lakásokat állandóan ellenőriztük. Van egy olyan intézményünk is, ami igen jó a tanulók iskolán kivül való magaviseletének ellenőrzésére, tudniillik az ifjúsági felügyelői intézmény. Külön emberek vannak alkalmazva, akik állandóan, éjjel különösen szemmeltartják a korcsmákat, kávéházakat s eljárásuk eredményéről minden reggel jelentést tesznek az igazgatónak. Visszaélések így is történnek; de ez az intézmény mégis nagyon jó és sok gyermeket visszatart a mulatozástól. Ám az iskola az erkölcsi nevelés terén sem tehet mindent, segítségére kell jönnie a családnak, melynek körében tölti a gyermek legtöbb idejét. Sajnálatos, hogy ezen két tényező közt hiányzik a kivánatos összhang! A család minden hibáért az iskolát teszi felelőssé ; viszont az iskola a családot kárhoztatja, ha munkája nem hozza meg a kivánt eredményt. Az első, amit mindkét tényező elvárhat egymástól, az egymás megbecsülése, a kölcsönös bizalom. Egymást ne ócsárolják soha, különösen a gyermek előtt ne s mindig jó példát mutassanak. Mert ha a rossz szokást és erkölcsöt eltanulja a gyermek: „Azok benne holtáig megmaradnak" . . . amint Mikes Kelemen