Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

VII. Főgimnázium

— 106 — sokban fekvő intézeteknél érdemel különös figyelmet, ahol nagy utat kell tenni a tanulónak, míg a szabadba juthat. Kis városokban úgyszólván egész idejüket szabadban tölthetik a tanulók. II. Nagyon megfontolandónak tartom a másfél órás leckeórák meghonosítását is. Most, a kezdő órákat nem számítva, 50, illetőleg 45 perc egyfolytában a tanítási idő. Tapasztalásunk szerint ez is kifárasztja úgy a gyermeket, mint a tanárt. Hát még 90, illetőleg 80 perc, ha a tárgy és személyi változással kétségkívül együtt járó felüdülést nem tekintjük is. Nehezíti a dolgot az is, hogy a másfél órás leckeórát egy azon időszakban kellene megvalósítani az egész intézetben, pl. nyolctól fél tízig, különben nem lenne kellő csend az épületben. Ez pedig a tantárgybeosztást s az órarend készítését nehezítené meg." A tanári kar megfontolás tárgyává tevén az ügyet, egyik reform meghonosítását sem javasolta. Ily értelemben határozott úgy az igazgató-tanács, mint az egyházkerület. Ami tanítványaink szellemi képességeit illeti, arról a legnagyobb megelégedéssel szólhatunk s ha tehetségükkel arányban állana szorgalmuk, a legszebb eredményt mutathatnák föl. Nagy vidékről, az egész dunántúli ref. egyházkerületből sorozzuk tanítványainkat s bizony nem a gazdag családok gyermekei közül, hanem a szegényekéből, akik nagyon is meggondolják, mielőtt rászánnák magukat, hogy taníttassák-e gyermekeiket s csak azokat hozzák Pápára, akikről nemcsak a szülők gondolják, hanem mások is mondják, hogy tehetségük van. A tehetséggel együtt azonban sokan elhozzák magukkal a legnagyobb magyar betegséget, a lustaságot is, ami nem engedi, hogy a szülők szép reménye megvalósuljon. Ez az, ami a tanárt munkája közben legjobban lehangolja, leginkább elkedvetleníti. Csak az ösztönzi a munkára, hogy — Istennek hála — vannak örvendetes kivételek is. Vannak tanítványaink között szép számmal olyanok is, akik kitartó munkával, szorgalommal törnek a cél felé. Az ifjúság szorgalmának és előmenetelének megbirálása céljából a tanév folyamán négyszer tartottunk ellenőrző tanácskozást, úgymint: 1909 október 29-én, december 16-án; 1910 március 17-én, május 10-én. Az 1909 október 29-én tartott ellenőrző tanácskozás alkalmával 251 tanulót intettünk meg hanyagság miatt, és pedig egy tárgyból 110, két tárgyból 81, több tárgyból 60 tanulót. Legtöbb megintés volt a II. B) o.-ban: 32; legkevesebb a II. A) o.-ban: 16. Az 1909 december 16-án tartott ellenőrző tanácskozáson 244 tanuló részesült megrovásban, és pedig egy tárgyból 101, két tárgyból 72, több tárgyból 71 tanuló. Legtöbb volt a megintés a VI. o.-ban: 30; legkevesebb a VIII. o.-ban: 13. Az 1910 márc. 17-én tartott ellenőrző tanácskozás alkalmával 228 volt a