Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

VII. Főgimnázium

— 104 — rendszer mellett. A tanulással járó fáradalmak megszüntetésére a déli főétkezés után sokkal hosszabb pihenésre volna szüksége a szervezetnek, mint amennyi szabad idővel az osztatlan tanítási rendszer mellett jelenleg rendelkeznek a tanulók. Határozottan megkívánják állapítani a tantárgyak sorrendjét is, hogy a nehezebb tárgyak a kora reggeli, a kevésbbé nehezek pedig a későbbi órákra essenek. Hogy a kora reggeli órákban jóval fogékonyabb az emberi elme, mint utóbb, azt tapasztalati úton is megállapítottnak tekinthetjük. Azt is tudjuk, hogy a délután 2—3-ig tartó órák, kivált a melegebb időszakban, nem igen hasznavehetők a tanítás szempontjából. A melegség miatt nyugtalanok, majd meg szórakozottak a tanulók. Azt azonban, hogy kevésbbé fáradna ki az emberi szervezet, ha 8—l-ig egyhuzamban, mint ha 8—11-ig vagy 12-ig s délután 2—3-ig vagy 4-ig foglalkoztatjuk, a legpontosabb mérések után sem látjuk beigazolva. A tapasztalás ellenkezőleg azt mutatja, hogy a most érvényben levő osztott tanítási rendszer mellett már 11 —12 óra közt is nagyon fáradtak a gyermekek, annyira, hogy ez az időszak is alig használható nehezebb, az elmét jobban igénybevevő tárgyak tanítására. Hogy a nehezebb tárgyak lehetőleg a reggeli órákra essenek, arra nézve • most is megvan a törekvés, hogy azonban úgy megtartsuk az órarend összeállításánál a tantárgyak sorrendjét, mint ezt az osztatlan tanítás hívei kívánják, az a gyakorlatban sok körülmény miatt nem vihető keresztül. Nálunk pl. a. vallásóra, a más vallású tanulókra való tekintetből, mindig csak kezdő vagy végző óra lehet. A tanítás eredményét tekintve most is legértékesebbek a 8—11-ig terjedő órák. A gyermeki szervezet hamar kifárad s az érdeklődést hosszú időn át nehéz ébren tartani. e) A tanári kar érdekeit tartva szem előtt, határozottan előnyösebb az osztatlan tanítási rendszer, mint az osztott. Ha a tanár délelőtt minden óráját megtarthatja s a délután szabad rendelkezésére áll, egyrészt több ideje jut a pihenésre, másrészt intenzivebben foglalkozhatik szaktárgyaival, mintha délután is meg kell jelennie az intézetben. Bár itt megint nem szabad elfelejtenünk, hogy heti 20 órai kötelezettség mellett legalább három órát kell tartani minden tanárnak egy délelőtt, ami főleg olyan tárgyaknál, melyeknél a tanítás alkalmával sokat kell beszélni, nem tudom nem lesz-e nagyon fárasztó? A tanár munkája nem mérhető össze semmi más munkával. Neki mindig ébernek, lankadatlannak kell lenni s ez az állapot hamar fáraszt. f) A kérdés elbírálásánál legfontosabb a tanuló ifjúság érdeke. Általánosságban ezzel sem ellenkezik az osztatlan tanítási rendszer. Noha, főleg az alsóbb osztályokban, bizonyára fárasztóbb lenne a tanulókra; másrészt azonban, mivel egy teljes délután állna rendelkezésükre, több idejük lenne a pihenésre s a következő délelőttre való előkészülésre. S itt fontos dolog az is, hogy nemcsak az iskolában nélkülözhetnék a mesterséges világítást, hanem otthon is természetes világítás mellett készülhetnének, vagy legalább is minimumra