Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár

- 83 mentális érzelmet fűz; az eszményítésben azonban Gessner minden elődjét felülmúlja, annyira túlságba viszi, hogy még a cselekvénynek is rovására van. Idilljeiben ez — úgy látszik — teljesen mellékes dolog s a fő az, hogy a minél szebb festői leírásoknak s a minél jobban kiszínezett érzelgéseknek tág tere legyen. Azonban ilyen volt az akkori olvasó közönség izlése, finnyás, érzelgésre hajló s az ilyen tetszett neki. Az emberiség ekkor már messze eltávolodott az ősi természetes állapottól, a természetben, annak alakjaiban eszményeinek megvalósulását látta s ez által válik az egyszerű pásztornép az ártatlanság eszményévé. S hogy ma nem tudjuk élvezni, hanem csak mosolygunk még a legsikerültebb alkotásokon is, önként érthető. Ma már műveltségünk révén kezdünk visszatérni a természethez, amelytől Gessner korában az emberiség oly messze eltávolodott; ma más műveltségünk, ízlésünk: — természetesebb. Gessner idilljeinél jóval tisztúltabb érzelemről tanúskodnak Müller Maler Frigyes idilli müvei. Őt nem elégítették ki Gessner szentimentális pásztorai, akik nem éheznek, nem szomjúhoznak s csak virágillatból táplálkoznak, talpra esett, egyszerűbb s valódibb alakokat tár elénk különösen népies tárgyú idilljeiben. Müller idilljeinek tárgyát azonban ezzel még nem merítettük ki, a népéleten kivül még a mitológiát is felhasználja idilljei forrásáúl, sőt Gessner után még bibliai tárgyat is dolgoz fel idilljeiben, amely tárgykör Gessnerrel nyílik meg az idill előtt. Kétségtelen, hogy e tárgynemek között a népélet felel meg legjobban az idill karakterének, mint amely igen sok kiváló idillnek adott léteit; de az is kétségtelen, hogy Müller idilljei között is ezek a legjobbak. Ezek homlokegyenest ellentétét képezik a gessneri iránynak s az újabb mezei idill legelső példányai. „Die schafschur" s a „Das nusskernen" teli üde természetességgel s ezekben az idilli érzelem is aránylag megfelelő kifejezést nyer, bár a naiv és szentimentális elem még nála is konfliktusban van, különösen másnemű idilljeiben. A bibliai tárgyú idillek között legjobb az „Adams erstes erwachen und erste selige nächte" című, amely Ádám ébredését drámai elevenséggel s kissé erőteljes vonásokkal adja elő. Maga a tárgy még megfelelő volna, „azonban — mint Harrach találóan jegyzi meg — modern felfogása ellenmondásba keveri, nem bír következetes maradni, eleget akarván tenni mindkét részen"

1 (t. i. a bibliának s a mai felfogásnak). Ez idilljében megnyilatkozik a humor is, amidőn Ádám elbeszéli, hogy mikor a paradicsomi állatok tisztelegtek nála, megáldotta őket, amit ezek megértettek s meghajtották utána magukat. Legkevesebb értékűek aránylag mitilogiai idilljei, amelyek sokszor prózaiságba sülyednek s amelyekben faunokat, nimfákat s szatirokat szerepeltet. Ezekben nem annyira az idilli érzelem, mint inkább a mimuszi durvaság, meztelenség s irónia jut kifejezésre. „Der faun" című idillje a szerelem s az 1 L. Harrach József: A német idyll története. A budapest-fővárosi IV. kerületi (belvárosi) községi nyilvános főreáltanoda huszonegyedik Tudósítványa az 1874 — 5-iki tanév végén, Budapest, 1875. 7. 1. 6*