Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár

táns példa erre „A syrakusaii nők Adonis ünnepén" cimü költeményének bármelyik része. Például: „Praxinoa : Gorgo: Praxinoa: Gorgo: Öreg anyó: Gorgo: Van igaz szavadban ! A köpenyt! kalapom tedd fel a fejemre! . . . Nem viszünk gyereket! a mumus megenne! .. Sir] amennyit tetszik ! megsántulnod nem kell ! No gyerünk! Phrygia ! játssz ám a gyerekkel! A kutyát behívod 1 a kaput bezárjad ! — Istenem ! hány ember 1 Hogy megyünk itt által ? Ennyi tenger hangyát! Sosem ér ez véget! Ptolemaios mennyi dicső tettet végzett. Mióta az apja istenek között él, A gonosz csalóktól már ma senki sem fél, Aigyptosi módon a kik mesterkedtek, Valahány — egyképen : mindig csaltak, csentek! Kedvesem ! én Gorgom ! ó mi véget érünk'! A paripák jőnek ! ... Jaj! kíméld az éltünk'! Ágaskodik a pej! megvadul egészen !. .. Vakmerő Evnoa! még te állsz merészen ? . . . Szegény lovas ! ... Jó, hogy fiam nincsen vélünk . Praxinoa, bátran ! Nincs itt mitől féljünk! Elvonúltak mind, mind . . . Már magamhoz térek ! A kígyótól s lótól iszonyúan félek Kisgyerek-koromtól 1 A nép be temérdek! Anyó ! Az udvarból ? Onnét fiam ! Kérlek: Könnyű odaférni ?"

1 E költeménynek bármelyik jelenetét vesszük vizsgálat alá, akár az otthoni vizitet s lázas készülődést az ünnepre, akár a királyi palota előtti zűrzavart, a tolongást, a nyájas idegent, aki a nőknek utat tör stb., a cselekvénynek oly eleven lüktetése tárul elénk, mint a mimuszban. Aztán a szereplők hogy átérzik azt, amit cselekednek, mily idegesség, izgatottság vesz rajtok erőt?! A modern drámában sincsenek hősök vagy hősnők, akik a bonyodalom előtt idegesebben, izgatottabban viselkednének! Külső dolgában tehát feltűnőbb, nagyobbarányú eltérés nincs a két műfaj között. Hasonló az eset a mimusz s Theokritos idilljeinek anyagánál. Láttuk, hogy a biologiai, a bukolikus mimusz s az idill is teljesen egy és ugyanazon anyagból táplálkozik: a falusi, a mezei emberek életéből s még azt sem állíthatjuk, hogy Theokritos költeményei között néhány az előadás reálizmusában is ne követné a mimuszt. Megdöbben az ember s mintegy a költészet nívójának lealacsonyodását látja, amidőn a szerelemnek reális, érzéki, szenvedélyes, drasztikus, sőt valóban brutális megnyilvánulásait látja 1 L. Vértessy Dezső: Theokritos költeményei. Budapest, 1904 91 — 92. 1.