Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 23 — Szegények vagyunk ? Kevesen vagyunk ? — Emlékezzetek Dévai Biró Mátyásra, emlékezzetek Szenczi Molnár Albertre. Nem voltak-e ők is szegények, nem voltak-e ők is kevesen ? S ha erre gondolok, belátom, hogy valóban erősek vagyunk hitben, szeretetben, kitartásban és buzgalomban."

1 Ez a nemes optimizmus, mely ismeri a feltornyosuló akadályokat, de nem csügged el, sőt ujabb impulzust merít erőinek megfeszítésére; ez a nemes optimizmus, mely abból a vallásos hitből fakad, hogy a becsületes munkának végre is Isten diadalt ád, ez legyen az az örökség, melyet szivünkben meg kell őriznünk s melynek támogatása mellett kell nekünk is buzognunk, fáradnunk e társaság kebelében és e társaságon kívül mindazon célokért, melyeket a család, az egyház, a haza, a társadalom köreiben evangéliumi vallásunk elénkbe tűz. Az ural-altaji népek egyes törzseinél sajátszerű vallásos szokás van gyakorlatban. Az elhunytak lelkét különböző szertartások között elfogják és a kunyhón vagy házon függő kalitkába zárják, hogy az legyen továbbra is a háznak védő szelleme. Ne mosolyogjuk meg az ősök tiszteletének e babonás megnyilatkozását, sőt nemesebb, tisztább értelemben utánozzuk azt mi is. Az a nagy lélek, kinek példáján mindenkor lelkesedhetünk, ne engedjük, hogy eltávozzék körünkből; legyen az továbbra is velünk, serkentsen, buzdítson munkára, áldozatkészségre, a jónak, a szépnek, az igaznak, a nemesnek szolgálatában. Buzdítson, lelkesítsen a csüggedést nem ismerő kitartásra, a haza, az egyház, a társadalom jólétének szolgálatában. Hegedűs Sándor lelke, maradj állandóan itt közöttünk ! 1 A kolozsvári gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1898 évf. 19. 1.