Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

I. Gondol Gábor emlékezete. Elmondotta Gondol Gábor emlékünnepén Pápán, 1907 szeptember 29-én dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 5 Az ügyvédi pályától idegenkedik. E pályán való boldogulás nehéznek, majdnem lehetetlennek látszik előtte. Ugy látszik, egész egyénisége nem a szabad pályák s ebben az erők örökös mérkőzése terére, hanem a tisztviselői csendes munkálkodás mezejére való rátermettséget mutat. Fél a szabad pályán reá váró küzdelem esetleg kedvezőtlen kimenetelétől, s többre becsüli ennél a tisztviselői pályán remélhető biztos, szerény kenyeret. Éppen ezért báró Eötvös Dénes ajánlatára október 22-én belép a m. kir. helytartó-tanács gyakornokai közé, az iktató hivatalba. Félév múlva esküt tesz, s mint még ugyanazon évben (1847) kinevezett fogalmazó, az úrbéri szakban nyugodt reménykedéssel tekint szerény, lassú, de biztos hivatalnoki pályája jövőjébe. Munkakedve s munkabírása rendkívül nagy. Az előbbi kielégítésére s az utóbbi bebizonyítására bőven nyilt alkalma. A helytartótanácsosi méltóságot a kormány főkép politikai szolgálatok megjutalmazásakép osztogatván, a tanácsos urak ép oly kevéssé dolgoztak, mint manapság a hasonló szolgálatokért hivatallal megjutalmazottak. Helyettük az alsóbbrendű tisztviselőknek annál többet kellett dolgozniok. Gondol Gábor dolgozott is. Ambícióját helyezte bele, hogy minél többet s minél jobban végezzen. El is érte, hogy a titkár így hívta fel 1848-ban a belügyi titkár figyelmét reá: „Ezt az ifjú embert, mint aki helyettem dolgozott s már mint újonc-gyakornok, az úrbéri osztályt tettleg vezette, őszintén ajánlom". Ám a dikaszteriális pálya vélt biztonsága csaló reménynek bizonyúlt. A nagy átalakulás, mely az 1848. év negyedik hónapjában a régi Magyarországból új Magyarországot teremtett, véget vetett ennek a helytartótanácsnak, mely egyike volt a legkevésbbé kedvelt s nemzeti szempontból is sok kifogás alá eső intézményeknek. Gondol Gábor előtt ott állott a lehetőség, hogy mint a magyar belügyi kormány hivatalnoka folytassa tovább hivatalnoki pályáját, vagy pedig a magánéletbe vonuljon vissza, s ő nem bizva állapotaink tartósságában, az utóbbit választotta s egyelőre, mint nevelő, a fővárosban tartózkodik, a következő évben pedig Fejérmegyében Baracskán, rokonai körében húzódik meg. Körülbelül egy évtizedet tölt itt a vaáli völgy e kies helyén, visszavonultan, a hivatalnoki pálya állandóságába vetett reményeiben csalódott férfiú. Főfoglalkozása a gazdálkodás s főleg a kertészet. Mint szerencséskezű szemző, százával nemesíti a gyümölcsfákat Baracskán és közel vidékén. Emellett azonban, mint diplomás ügyvéd, foglalkozik egyik-másik jó ismerősének kisebbszerü ügyes-bajos dolgaival egész 1854-ig, mikor az abszolút kormány az ügyvédi gyakorlat vitelétől őt is, mint annyi mást, eltiltja. Talán az ennek következtében fokozottabb mértékben a természet felé fordulás fejleszti ki benne a természetnek azt a rajongó szeretetét, mely életén végigvonúl. S mikor a költő a magyar költőket is az énekes madarak példájával buzdítja éneklésre, a csendes visszavonultságban, falusi magányában hazája sorsán töprengő tudós, elmélázva hallgatja s szereti meg a baracskai kertek szelíd énekeseit, melyek érzelmeiknek oly szépen és szabadon adnak kifejezést, míg „magát az eltiport magyarnak kisírni sem szabad".