Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

III. Tarczy Lajos emlékezete. Emlékünnepély születése századik

- 62 -a célra. Kéttagú küldöttségek indulnak útra, bejárják a Dunántúlt, kocsin felkeresik a Magyary-Kossa, Halász, Kenessey, Kazay és más nevezetesebb családokat, gazdagabb egyházközségeket. Mindenfelé folyik az adakozás, gyűlnek a forintok, fillérek. A szépen megindult adakozás folytán épül a remény, hogy az új iskola is nemsokára épülni és állani fog. Nem akarják a félreeső utcában a régi épület helyére állítani az új iskolát. Szép, tágas telket kerestek számára, ezt meg is találják a Barcza Ádám telkében, amelyen most a ref. elemi iskola van. Megveszik, meg is kötik a szerződést, mikor már minden így rendbejött, a veszprémi kerületi gyűlésen (1839 szept. 20) egyik kerületi tag, Botlik János „bejelenti, Székesfehérvár választott polgársága s maga a városi tanács is, a dunántúli szuperintendencia most Pápán létező főiskoláját kebelébe örömmel és szívességgel befogadná."

1 Ez az esemény majdnem 10 éves küzdelemnek lett forrása az egyházkerületben. A főiskoláért való küzdelemben Székesfehérvár, Révkomárom, maga Pápa és később Veszprém, legutoljára pedig Győrnek erre a célra egyesült prot. közönsége is részt vett. A küzdelem erősen folyt ennek a 300 éves, vihart kiállott, nemes tölgynek más talajba való átültetéseért. A hosszú küzdelemben csak Révkomárom maradt számbavehető ellenfélnek. Egy-két év közbeestével 3-szor történt szavazás. Az első két szavazásnál egyik fél sem (Pápa, Révkomárom, Székesfehérvár) nyert általános többséget, mig a 3-ik szavazásnál (1844) Komárom lesz a győztes és Pápa elesik.

2 A tanári-kart felszólítja az egyházkerület nyilatkozásra, hogy kik szánják rá magukat az elmenetelre. Tarczynak nagyon nehéz helyzete volt, mert Pápán rokonsága, ingatlana, háza, kertje, szőlleje volt. De ő nem habozott, kész volt itt hagyni mindenét, csakhogy régi eszméjét megtestesülni lássa: az elmenetel mellett nyilatkozott. A pápai ref. egyházközség vezetői azonban nem engednek, nem hajolnak meg a többség határozata előtt, a királyi felség döntését kérik. A döntés a helytartó tanács utján 1847 május 1-én kelt rendeletben az egyházkerületnek megküldetett. A királyi felség Pápa javára döntött. Nincs vándorlás, nincs átültetés. Most már megindulhatna az építkezés. De jön 1848 és jön utána 1849. Az építkezés felett nincsen vita, megszűnt a harc; de megindult egy másik nagy szent küzdelem, háború a haza alkotmányos épületéért. Hiú vágyak, hiú remények! Sötét jövő! Sóhajtott Tarczy, szeretett hazájára és főiskolájára gondolva. A pápai diákok eltették könyveiket, Írásaikat, elmentek egy másik iskolába, a honmegmentés harci iskolájába. Be lehet most már újra zárni a kapukat, mint régente! Máshol tesznek az ifjak vizsgát, Budavár fokán, Nagysarlónál, Vácnál, Isaszegnél. 1 Egyházker. jkv. 1839 szept. 20. 4. pont. 2 Egyházker. jkv. 1844. évi 17. pont.