Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

I. Gondol Gábor emlékezete. Elmondotta Gondol Gábor emlékünnepén Pápán, 1907 szeptember 29-én dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

t. Emlékbeszéd Gondol Gábor felett. Elmondotta Gondol Gábor emlékünnepén Pápán, 1907 szeptember 29-ik napján dr. Antal Géza theol. akad. tanár. Nehéz helyzetben volt a festő, ki főiskolánk ezideig legnagyobb jóltevőjének, Gondol Gábornak arcképét megfesté. Egy'megsárgult, régi fénykép s az ismerősöktől hallott néhány adat birtokában kellett az arcképet vászonra vetnie s arc és szemek kifejezését megtalálnia. De még sokkal nehezebb helyzetben vagyok én, kinek nem a külső arcot, hanem a belső személyiséget kell megrajzolnom, s kinek e feladatom teljesítésében nem áll rendelkezésemre egyéb egy majdnem három évtizedes önéletrajznál,* a hálás tanítványok inkább külsőségekre vonatkozó visszaemlékezéseinél, a szerető rokon néhány gyermekkori emlékeit tartalmazó soránál s azon benyomásnál, melyet a megboldogulttal való rövid találkozásom alkalmával róla nyerni alkalmam volt. Szolgáljon ez mentségemül, ha ez ünnepélyen tartandó vázlatos emlékbeszédem nem elégítheti ki az ünneplő közönséget, s nem lesz a nagy jóltevő emlékéhez minden vonatkozásában méltó. Gondol Gábor 1824 aug. 24-én született Balatonhenyén, északkeleti Magyarországból a Dunántúlra költözött nemesi családból. Atyja a balatonhenyei ref. egyháznak lelkipásztora volt. Elemi iskoláit Balatonhenyén kezdte meg, s Mohán, majd atyjának 1834-ben bekövetkezett halála után Szentgálon folytatta, ahol megismerkedett s egész életre kiható barátságot kötött egy élénk kis fiúval, ki később a pápai kollégium nagynevű tanára s Magyarország pénzügyminisztere lett, t. i. Kerkapoly Károllyal, amennyiben ez mint elemi iskolás gyerek, szintén Szentgálon járt iskolába. Özvegy édesanyja 1834 őszén Pápára költözött, hogy gyermekeinek neveltetését az iskola székhelyén könnyebben eszközölhesse. Gábor fiát még ezen évben beíratta a gimnázium I. osztályába, s a fiú ettől fogva itt végezte iskolai tanulmányait. A hat osztályú gimnáziumban nyert oktatásáról nagyon elítélően nyilatkozik önéletrajzában; annál magasztalóbban emeli ki az akadémiai oktatást s ebben különösen Tarczy és Bocsor, a főiskola eme nagynevű tanárainak oktatását, melyet 1840-től fogva élvezett. A három évi filozófiai kurzus után pályaválasztás előtt állott. Anyja papi pályára szánta. „De azon kellemetlenségek emléke, melyekkel atyám a papi pályán találkozott, s ezen különben tisztes hivatal árnyékoldalainak bár gyermekies ésszel, de elég közelről történt gyakori szemlélése s emellett a korlátolt anyagi helyzet, melyet javadalmazás tekintetében a ref. lelkészi állás az illetőknek nyújt: visszatartottak azon eltökéléstől, hogy a papi pályára lépjek *Megjelent a dunántúli ref. egyházkerület 1905 április 28-án s következő napjain tartott gyűlése jkvének 68—83. lapjain s az 1904—1905 tanévi Értesítőben,