Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

IX. Főgimnázium

- m — ezen a helyen is hálás köszönettel adózunk, úgyszintén a gyárak igazgatói" nak is. Akik Pápán maradtak, tanári vezetés alatt megtekintették a dohánygyárat, szövőgyárat, d. u. kimentek Tapolczafőre, hol a városi vízműveket nézték meg. A szövőgyárban Gersíl Leó igazgató, a dohánygyárban Czeke Lajos aligazgató, Huttkay László igazgató, Vargha Rezső urak kalauzolták tanítványainkat, a vízvezetéknél pedig Révész Arnold városi mérnök adott szakszerű felvilágosítást s Szőllössy Miklós városi gazda vezette a társaságot. Fogadják mindnyájan hálás köszönetünket szives fáradozásukért 1 1908. május 27-én majálist rendeztünk a Bakonyszentlászló közelében levő Remete-lyuknál, hová Győrből, Veszprémből és Zirczről kora tavasztól késő őszig minden ünriepnapon rándulnak ki iskolák és magántársaságok, hogy a remek fekvésű helyen a természet szépségében gyönyörködjenek. Vidáman indultunk mi is el, abban a reményben, hogy egy kellemes napot fogunk együtt tölteni; az idő is kedvező volt. Az isteni Gondviselés másként intézkedett! Amint kiértünk, igazgató a névsort kezdte olvasni s a szükséges intézkedéseket tette meg, midőn egy kedves kis tanítványunk: Galamb József II. B) o. tanuló kilépve a sorból, egy 4—5 méteres vízmosás széléről oly szerencsétlenül esett le, hogy ott a helyszínén meghalt. Kimondhatatlan szomorúság vett erőt az egész társaságon. A gyermekek a legközelebbi vonattal visszautaztak. Felejthetlen kis tanítványunk temetése május 29-én volt Pápán, a sírnál Faragó János igazgató búcsúzott el tőle. A szerencsétlenség helyét emlék jelöli. De mindennél maradandóbb emléket hagyott szivünkben : jóságának, szeretetreméltó voltának az emlékét. A gyászba borult szülőket, testvéreket nyugtassa meg az isteni Gondviselésbe vetett hit s ama tudat: „Föltámadunk. A lélek él: találkozunk!" Itt említjük meg, hogy dr. Lakos Béla és Féjes Zsigmond tanárok a budapesti „Uránia-Szinház"-tól kölcsönzött képekkel a földrajz és történelem köréből többször rendeztek tanúlságos előadást az ifjúság számára, gyarapítván ezzel is ismereteiket. 9. Testi nevelés. A mens sana in corpore sano elvéhez s intézetünk hagyományához hűen az 1907—1908. iskolai esztendőben is megtettünk mindent tanítványaink testi nevelése érdekében. Nemcsak a rendes tanórákon tornászhattak tanítványaink, a tornaterem máskor is rendelkezésükre állott, természetesen tanári felügyelet alatt. Óraközökben az intézet tágas udvarán játszottak, ha szabad idejük volt, a vásártéren, katonai gyakorlótéren, a városi játszóhelyen játszottak; ha idő és alkalom volt rá, a közeli vidékre is kigyalogoltak. Télen a Sport-Egylet jégpályáján korcsolyáztak, a szegény tanulók ingyen, a többiek 2 koronát fizettek; a melegebb időszakban a Tapolcza patakban fürödtek; táncolni tanultak. Szóval minden alkalmat megadtunk, hogy tanítványaink testüket edzzék, ügyességre tegyenek szert s ők az alkalmat föl is használták.