Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1906

II. Kiss János emlékezete. Irta s az 1907 junius 16-án tartott évzáró ünnepélyen fölolvasta Thury Etele

II. Kiss János emlékezete. 1B31—:1906. Irta s az 1907 junius 16-án tartott évzáró ünnepélyon fölolvasta Thury Etele. Mélyen tisztelt közönség! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári kar! Kedves tanuló ifjúság! Kegyeletes kötelességet teljesítek, midőn a főiskolai tanári kar megbízásából azon tisztre vállalkoztam, hogy évzáró ünnepélyünkön pápai theologiai akadémiánknak negyvenhárom évig volt buzgó tanára, Kiss Jánosnak emlékezetét felújítsam s a hosszú pályán elfáradt, most már megpihent hív munkásnak érdemkoszoruját, mint iránta való hálánknak szerény jelét, oda tegyem az alsóvárosi temetőben mohosulni kezdő sírjára. Sok kiváló férfiút adott már édes hazánk református egyházainak és iskoláinak, közügyeinek, valamint a tudománynak szolgálatára Szentkirály szabadj a, ez a veszprémvármegyei kuriális nemes helység, melyben Kiss János 1821 április 14-én meglátta a napvilágot. Szülői, mint az ottani köznemes családok általában, jókorán belecsepsgtették a vallásosságot s miután az ottani elemi iskolában a legjobbak között is első tanuló volt, a különben gyenge testalkatú, de tanulni szerető ifjút örömmel adták fel 1834. év őszén a pápai kollégiumba, hogy a tudományos pályára képezze ki magát. Tanulói pályája alatt fokról-fokra előbb haladva, kitartó szorgalmával, példás magaviseletével tanárai jóindulatát csakhamar megnyerte és ezek buzdítása csak újabb erőgyűjtés volt neki a cél felé való törekvésében. De míg ezt elérte, mily sokat kellett önmegtagadással küzdenie. A mai tanulóifjúságnak fogalma sincs arról a sok nélkülözésről, melyet a múlt század első felében meg kellett hozniok azoknak,