Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1905

I. Bocskay István és a bécsi béke. Kis Ernő

Erdély határáig, itt a magyarországiak visszafordultak, de tovább kisérték az erdélyi hadak. Amerre a menet elvonult, a faluk népe kivonúlva siratta, mint ök nevezték „a megszabadító fejedelmet". Gyulafehérvárt 3 napig volt a koporsó kitéve a fejedelmi palotában ; február 25-én végre eltemették János Zsigmond választott király mellé a templom sírboltjába. A fejedelem emlékét érc-szobor őrzi ma hazánk fővárosában. Ezt királyunk áldozatkészsége emeltette neki, ö a maga számára emléket állított a bécsi békében. E béke a vallásszabadságot biztosítja abban az időben, midőn Európának csaknem minden államában gyilkolják egymást vallásuk miatt az emberek. Spanyolországban az eretnekeket hurcolják máglyára; Franciaországban a hugenottákat irtják; Angolországban íelváltva, amint uralomra kerülnek, a protestánsok a katholikusokat, majd ezek amazokat veszik üldözőbe s e teljesen felfordult állapotok közt a vallás szabad gyakorlatát köti ki Bocskay István a két protestáns egyház és a kath. egyház híveinek részére egyaránt a bécsi békében. A fejedelem korán hunyt el, 49 éves korában. Különösen korán, ha meggondoljuk, hogy hányszor hívtuk volna még vissza öt utóbb is szabadságharcaink idején: Kelj fel, választott fejedelmünk, vallásunk és alkotmányunk forog veszedelemben, szorít az abroncs, amely Ausztriához köt minket, erősen szorítja a bécsi kéz! Isten őrizze attól hazánkat és vallásunkat, hogy e feljajdulásra még valaha szükségünk legyen; de ha mégis így lenne: Bocskay István követendő például álljon ily nehéz időben mindnyájunk előtt! Kis Ernő.