Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1903

VII. Főgimnázium

- 78 szeretetteljes, gondos ápolásért, melyben beteg tanítványainkat mindenkor részesítik. Legkevesebb betegségi eset volt szeptemberben: 34, legtöbb márciusban: 99. Leggyakrabban előforduló betegségek voltak a hörghurut és bélhurut, az idegbaj és szembaj; ragályos betegség mindössze 1 volt: kanyaró. A tífusz, mely míg vízvezeték nem volt, állandó réme volt a tanulóifjúságnak, a múlt esztendőben elő sem fordult. Sajnos, helyette egy másik, nem kevéssé veszedelmes betegséggel kell ifjúságunknak küzdeni: a tüdővésszel, mely úgy látszik, országos baj hazánkban. Küzdünk ellene minden rendelkezésünkre álló eszközzel: tantermeink tágasak, világosak, a köztartáson jó ellátást kapnak növendékeink; hogy a porképződést megakadályozzuk, állandóan, mindennap nedves fürészporral sepertetjük az intézeti helyiségeket. A tanuló-lakásokat állandóan ellenőrizzük, a tanév végén revideáltuk, nedves lakásokat egyáltalán nem engedélyeztünk; a szülőkön most a sor, hogy igen jól válasszák meg gyermekeik részére a lakásokat. Épen ez birta rá intézetünk főhatóságát, hogy egy internátus fölállításáról gondolkozzék. Az eszme még nem ért meg a megvalósulásra ; de előbb-utóbb be fogja látni mindenki, hogy erre igen-igen nagy szükség van, ha azt akarjuk, hogy a lakásviszonyokon segítsünk. A ránk bízott ifjúságnak nemcsak szellemi előhaladásáért vagyunk felelősek, hanem jórészt testi épségéért is. Sajnos, egyik tanítványunk: Horváth Sándor VI. o. t. ápr. 24-én meghalt tüdővészben, Moóron, a szülői háznál. Betegségét úgy örökölte, arcának rózsáit már régen elhervasztotta a halál szele, halálának hire mégis megdöbbentett bennünket. A jó fiú és derék tanítvány emlékezete megmarad közöttünk ! 10. Ünnepélyek, képvíseltetések. A rendes tanítási órákon kivül is minden alkalmat fölhasználtunk, hogy tanítványainkban a vallásos és hazafias érzést fejlesszük, erősítsük. Helyzetünknél fogva külön ünnepélyeket nem rendeztünk, de mint a főiskola egyik alkotó része, azok rendezésében tevékeny részt vettünk. Ott voltunk október 11-én a főiskolai ifjúsági képzőtársulattól 1849 október 6-ika emlékére rendezett ünnepélyen. Október 17-én volt századik évfordulója annak a napnak, melyen az isteni gondviselés a legnagyobb államférfiak egyikével, Deák Ferenccel megajándékozta akkor nehéz sorssal küzdő édes magyar hazánkat. Ezen évforduló alkalmából a főiskola emlékünnepet rendezett. A haza bölcsének élettörténetét, melyet kötelességtudás, férfias kitartás, törhetlen jellem, közmondásszerű egyszerűség és önzetlenség jellemeznek, Kis Ernő kartársunk vázolta az ifjúság előtt. Ev. ref. vallású tanulóifjúságunkkal részt vettünk október 31-én a theol. önképzőkörtől a reformáció emlékezetére rendezett ünnepen, úgyszintén március 6-án a bibliaemlékünnepen. Március 15-ét a főiskolai képzőtársulat ez évben is megünnepelte nappal a honvédszobor előtt, este a városi színházban. Ifjuságunk mindkét helyen tevékeny részt vett az ünnepélyen. Itt említjük meg, hogy intézetünk képviseltette magát az 1904 jan. 31-én a dr. Fenyvessy Ferenc, Veszprémvármegye volt főispánja emlékére rendezett gyászünnepen; jan. 12-én Kolossváry József Veszprémvármegye új főispánja beiktatásán s május 9-én Jókai Mór temetésén.