Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1903

VII. Főgimnázium

- 75 — máztunk, akiknél az sem használt, megfosztottuk részben vagy egészen az iskolai jótéteményektől is. Akiknél minden igyekezetünk kárba veszett, azokat majd megtanítja az élet. Csakhogy az élet igen drágán adja leckéit! Alkalmat adtunk tanítványainknak, hogy a íendes tárgyakon kivül u. n. rendkívüli tárgyakat is tanulhassanak. Az eddigi rendkívüli tárgyakon kivül e tanévben angol nyelvet is tanulhattak, gyakorolhatták magukat a német társalgásban is. Az angol nyelv tanítására Csizmadia Lajos theol. tanár vállalkozott és pedig díjtalanul, a német társalgásban pedig dr. Körös Endre főgimn. tanár gyakorolta a jelentkező tanulókat. Jó-e, célszerű-e a rendkívüli tárgyak számát szaporítani, mikor a rendes tárgyak is sok dolgot adnak a tanulóknak? pedagógiai szempontból vitatkozni lehet felőle; az élet azonban azt mutatja, hogy minél több ismerettel rendelkezik valaki, annál biztosabb ránézve a boldogulás útja. Az is igaz, hogy nyelvismeret dolgában a múlthoz képest határozottan elvagyunk maradva, ezen a hiányon is segítenünk kell. Tanítványainkban meg volt a vá'lalkozási kedv, a tanév elején sokan jelentkeztek rendkívüli tárgyak tanulására, utóbb azonban sokan elmaradtak. Legnagyobb kedvvel tanulták a gyorsírást és szabadkézi rajzot. A gyorsírás terén országos hire van intézetünknek. 6. Valláserkölcsi nevelés, A vallásos érzés ápolását elsőrangú feladatunknak ismertük s erősítésére minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználtunk. A tanítási órákat imádkozással kezdtük és végeztük minden nap, a vallásórák előtt énekeltek is a növendékek. Vasárnaponként a tanári kar vezetése alatt templomba ment az ev. ref. vallású ifjúság, miután az igazgató előzőleg névsort olvasott. Advent első vasárnapjától böjt első vasárnapjáig ifjúsági istenitiszteletet tartottunk a tornateremben. Ezeken az ifjúsági istenitiszteleteken Lie. Rácz Kálmán főgimn. vallástanár tartotta az egyházi beszédeket, egy alkalommal Csizmadia Lajos theol. tanár papolt. Amikor erre alkalmunk volt, résztvett az ifjúság az urvacsoraosztáson is. Elmondhatjuk, hogy az ifjúság nem puszta kényszerből, saját belső ösztönére hallgatva rendesen eljárt az istenitiszteletre. A másfelekezethez tartozó ifjúságot is minden alkalommal figyelmeztettük, hogy teljesítse vallása iránt való kötelességet. Ismerve azon mondás igazságát, hogy a tudomány jó erkölcs nélkül semmit sem ér, azon voltunk, hogy tanítványaink erkölcsös emberekké legyenek. Többször fölkerestük őket lakásaikon, az ifjúsági felügyelő minden éjjel bejárta a várost, mindazon helyeket, melyeknek látogatása az ifjúságra nézve káros és ártalmas. Nagyobb mérvű kihágás csak egy fordult elő, midőn egy VI. o. t. megfeledkezett a tanári kar iránt való köteles tiszteletről, ezért az intézetből kizártuk. Az I. félévben magaviseletből jót kapott 417, szabályszerűt 106, kevésbbé szabályszerűt (igazolatlan óramulasztás miatt) 1 tanuló. Nagy baj, hogy a szállásadók nem veszik komolyam feladatukat, inkább mindent elnéznek, csak hogy el ne vegyék a kedvét a tanulónak a náluk való lakástól; szóval nem érzik, hogy ők sok tekintetben a szülőket helyettesítik, a dolognak inkább az