Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1903

II. Széttekintés kollégiumunk könyvtárában. Borsos István

- 40 — Pul. V. M. Anno Domini 1401. E kézírat 51 levélből áll s egészen jó állapotban maradt meg. Ezt annak köszönhetjük, hogy kolligátumot képez s e kolligátumban első darab Vergilius Aeneisének 1505iki kiadása, utolsó darabja pedig a Bucolicák, ugyanazon időből. Iszonyú hányattatásokon mehetett keresztül ez a könyv, mert az Aeneis eleje s a Bucolicák vége egészen elpusztult. Középett azonban érintetlenül maradtak meg a kézíratok. Mert a Georgica két énekét követi egy humanista költőnek ,,De Contemnenda morte" cimü, 168 soros költeménye distichouokban „Ad magnificum Jasonem Castellum patricium Bononiensem. A költö neve Baptista Manuel karmelita barát. Ezután ismét egy még érdekesebb kézírat következik, ugyanazon kézzel írva, mint az előbbi. Cime: „Hesiodi poetae Georgicorum Uber per Nicolaum de Valle conversus e Graeco in Latinum.

u E két utóbbi kézírat keletkezési idejét elmondja a Hesiodus végén olvasható kolofon: In Numburgensi gymnasio, immani necnon detestabili peste cuncta in civitate seviente, sub elegentissimi magistri iugo Gratz vocitati, versus Hesiodi exemplar, per Leonardum Ditler anno Virginalis partus 1506. est exaratum. Megjegyzendő még, hogy az egész könyv, de különösen az Aeneis széles margója sürün tele van írva a szövegre vonatkozó magyarázatokkal. Oly töméntelen sok ez a magyarázat, hogy belőle bőven kitelnék egy másik könyv. S mind e magyarázó jegyzet egy kéztől eredt, aki valamely humanista tudós volt s főleg Vergiliussal foglalkozott. Két helyen ezt a nevet olvashatjuk nagyobb betűkkel bejegyezve: Michael Fridel de Buchdarff. De hogy ez volt-e a jegyzeteket író tudós? — nem merem határozottan állítani. Könyvtárunkba ez a könyv 1810-ben került egy togátus diák ajándékából. A többi kézíratok közül, melyek közt nem egy érdekes akad, még csak egyet említek fel, mint kollégumunkra nézve különösen érdekeset. Kocsi Csergő Bálint kézirata ez. Ö épen a legnagyobb üldöztetések idején volt kollégiumunk rektora. A pozsonyi vértörvényszék 1674-ben halálra ítélte, majd hosszas kínzások után számos társával együtt Nápolyba gályarabságra küldte hitében való állhatatosságáért. De ö szerencsésen kiállotta a roppant szenvedéseket s a nagy Ruyter hollandi admirális közbenjárására kiszabadulva évek múlva ismét visszatérhetett hazánkba. Visszatérte után újra