Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

- 4 — torn megtartani. Melyet mig felolvasok, Mélyen tisztelt Gyülekezet! kérem szíveskedjenek becses türelmükkel megajándékozni. Értekezni óhajtok: Az igehirdetés alapelveiről. Az igehirdetés vagy közönségesen prédikálás, az időt tekintve tisztes, — az emberiség szellemi életében kifejtett hatását tekintve pedig dicső múltra tekinthet vissza. Tizenkilenc század lefolyt már azóta, hogy a mi keresztyén igehirdetésünk külsőleg szentesítést nyert a Jézus Krisztus e parancsa által: „elmenvén mind e széles világra, hirdessétek az evangéliomot minden teremtménynek". De a prédikálás gyökérszálai valósággal még ennél is nagyobb távolságra, a Krisztus kora előtt való rég letűnt századokba nyúlnak vissza. Mint tudjuk, az ó-testamentomi ősidőkben egyes férfiak szólottak Izrael népéhez azon az alapon, hogy: „lön az Urnák szava hozzájuk". És a lezajlott századok, mondhatjuk évezredek fényes tanúbizonyságot tesznek az igehirdetés mellett. A történelem által összegyűjtött és megőrzött tapasztalatok világánál a prédikálás, mint leghatalmasabb kulturális tényező, mint páratlan társadalom alakító erő tűnik föl. A müveit népek civilizációjának, művelődésének története minden részrehajlatlan vizsgálódót meggyőzhet arról, hogy művelődésünk legértékesebb elemei az igehirdetésből sarjadtak ki. Ez igazság legvilágosabban észlelhető napjainkban a földünkön még vad állapotban élő embertársainknál. A művelődés befogadására egyedül a hittérítők önfeláldozó munkája képesíti őket. Tehát kultúrájúk alapja, kiindulópontja, mozgató ereje: az igehirdetés. E tények által igazoltnak látjuk abbeli vélekedésünket, hogy a prédikálás isteni eredetű intézmény. E tények által igazolva látjuk magunkat, ha a 16-ik századbeli reformáció legnagyobb dicsőségét abban találjuk, hogy a prédikálást téve újból istenitiszteletünk egyik fő alkatrészévé, központjává : az igehirdetést elvben és gyakorlatban a maga igazaiba visszahelyezte. De vájjon, habár isteni eredetű, mégis csakugyan örök érvényű intézmény-e az igehirdetés? Vájjon nincsen-e időhöz kötve, mint annyi sok más intézmény? Vájjon a műveltség bizonyos fokára eljutott társadalom nem nélkülözheti-e? Sőt nem kell-e egyenesen mel-