Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

— 32 — egy Isten tana került vita alá.. Károli kifejté nézetét, mely elől Basilius kitért és ellencáfolatok helyett Krisztus istenségét tagadta, mi ellen Károli hozott fel argumentumokat. A két fél között kifejlődő meddő vitát végre is Dávid kénytelen volt bezárni. A kővetkező napon Károli újra folytatta a vitát, ekkor már Hunyadi Demeterrel, a kolozsvári professzorral disputált, kit azonban annyira háttérbe szorított, hogy Dávid volt kénytelen kimenteni és ezen vitájukból fejlődött ki a szentlélek tanának hosszas disputája, melyben Dávid sokszor igen közeledik Károli nézeteihez. A hetedik napon újra Károli volt a vita fő vezetője és sikerült annyit elérnie Meliussal együtt, hogy e tiz napig tartó vitán álláspontjukat valamennyire megvédhették. De a fejedelem a Dávid-párt részére elöntött, a zsinat után Heltaitól elvonták a dézsmát, Csáki pedig a kolozsvári főtemplomot elvette a szászoktól és az unitáriusoknak adta. Az országgyűlés pedig törvénybe igtatta a feltétlen vallásszabadság elvét: „a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, kiki az ö értelme szerint, a község ha venni akarja jó, ha pedig nem, senki erőszakkal ne kényszerítse őket". A vita befejezése után Károli barátjával, Czeglédi Gergellyel együtt „Az egész világon való keresztyéneknek vallását" adta ki, egy hitvitázó munkát, melynek ma már egyetlen példánya sem található. Alig hagyhatta el a sajtót a „Keresztyének vallása", újra zsinatra, utolsó mérkőzésre készült a két párt. Ez alkalommal Dávid és pártja Váradra jött, hogy itt közelebb legyenek a kálvinistákhoz. 1569 november 20-án kezdődött a zsinat és hat napig tartott; a fejedelem, János Zsigmond a hatodik napon bezárta a zsinatot, mivel távozni volt kénytelen Erdélyből. A zsinat főszereplői Melius és Dávid voltak, a vita fénypontját azonban a második napon Károlinak Dáviddal való vitája képezte. Oly ritka készültséggel fogott Károli a vitába, hogy Dávid ék Békéssel igyekeztek azt megzavarni. Károli éppen Krisztus istenségét bizonyítgatta beszédében, midőn Békés egyszerre megakasztá, felszólítva, hogy elébb azt mondja meg: ki az Isten íia? A váratlan kérdésre Melius adta meg a feleletet. A negyedik napon pedig pedig Ézsaiás 45. részének értelmezése körül volt oly heves disputa, hogy Békésnek inteni kellett a vitázókat, hogy kissé mérsékeljék magokat. Dávid végre is mesterfogással akarta rábírni Károlit