Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

— 29 juttatta az unitárizmust. A nagy buzgalommal és elkeseredéssel megindult irodalmi polémiát nyomon követték a zsinatok. Ezek közül első a gyulafehérvári, 1566 április 26—28-án tartatott. A zsinat után mindkét fél magáénak vitatta a győzelmet, azonban mégis Dáviclék győztek, mert Blandrata és Dávid sok lélekbe elszórta a kételkedés magát. Sőt oly erős megrázkódtatást okozott, annyira felizgatta a lelkeket, hogy a két tábor harcivágyát ez az egy zsinat ki nem elégíté, mert a következő hónapban, májusban már Marosvásárhelyen ültek össze zsinatra a két fél vezetői. De itt Blandrata és Dávid látva a Melius és Károli tábor készültségét, inkább Kálvin nézete felé hajlott, sőt a szentháromság tanát sem merték annyira támadni, mint a fehérvári zsinaton, úgy azután megelégedtek azzal, hogy a kálvinisták fejét a sok „perszona" és „esszencia" és több frázis értelmezésével megzavarták. A marosvásárhelyi zsinatot még ez évben a szikszói, debreceni és a kassai zsinatok követték, sőt Melius heves irodalmi polémiát kezdett Dávid táborával. A kálvinista tábornak Erdélyben nem lévén feje, mind inkább elveszté a talajt lábai alól és rövid két év alatt Erdélyben az ünitárizmus lett az uralkodó. Az unitáriusok kezébe került a Hoffhalter-féle nyomda is, amelyet munkával Dávid majdnem egymaga ellátott. Az 1568. év Dávid uralmának kezdő éve. Mintha csak a XV. század legnagyobb reformátorának, Savan arollának prédikációját olvasná az ember, midőn Dávid „Rövid Útmutatásának" előszavát lapozza. „Köszönöm ellenségeimnek, hogy oly kiáltásokat tettek ellenem és mindenütt mint eretneket tüntettek fel, mert ha ezt nem müvelik vala, talán Istennek igazságát magamban eltemettem volna. íme Isten előtt teszek vallomást, hogy a vetélkedésre menni nem akartam és e vetélkedésnek minden cikkét nem értem mindaddig, míg többen nem irtak róla és nem mozgatták e dolgot, most azonban már látom, hogy e dolog meg nem állhat. Isten igéjének igazságát el nem titkolhatom, hanem szólnom kell és szólni akarok, míg Isten testemben a lelket táplálja, írásra és szólásra erőt ad." A reformáció egész szelleme a maga nemében páratlan kifejezést nyer ezen müve konklúziójában: „gonosz egyéniség és a békesség, mely Isten igéje ellen szerkesztetik, felette ártalmas az Isten igéjének, melyről Krisztus urunk és a próféták panaszkodnak, ön maga Jézus mondja: nem jöttem én e világra, hogy békességet