Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

— 19 — nyokat csak alig hogy elfedi. Nem a hamis prófétákat, hanem Krisztust tekintsük követendő példánkul e téren is. Krisztusnál népszerűbb igehirdető még nem volt, de az ö népszerűsége abban állott, hogy az igazságot világosan, meggyőző erővel hirdette. Mint az evangéliumok kifejezik: a farizeusoknál és Írástudóknál hasonlít!latlanul „nagyobb méltósággal tanított". De ö neki is megkellett hallani: „kicsoda hallgathatná e kemény beszédeket" ? ! Azért még sem alkalmazkodott az emberi hiúsághoz, hanem hü volt feladatához, mindhalálig hü volt! Különben pedig mindig igaz volt és az is marad a mondás: „Az a prédikáció, mely az istenteleneket nem boszantja, nem építheti a kegyeseket sem". 3. Az igehirdető nemcsak hírnöke Istennek, hanem tanúbizonysága is. Igaz ugyan, „a hit hallásból, a hallás pedig prédikálásból vagyon". (Róm. 10 : 17.) Az is igaz, hogy „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre". (Rom. 10 : 10.) De az is igaz ám, hogy a hirdetett tudomány igazságát az életünkkel pecsételjük meg. Ebben rejlik Krisztusnak is nemcsak az igazsága, hanem a mindeneket magához vonzó ereje is. Beszélhet a hitszónok akár angyali ékesszólással, úgy hogy hallgatóit valósággal lebilincselje, megigézze, de ha életével nem tesz tanúbizonyságot a hirdetett isteni igazság mellett: inkább ront, mint épít. Hallgatóiban azt a balvélekedést költi föl, hogy a szószéki igazságok csak vasárnap és csak a szószékben igazak, de nem a köznapi életben is. Mindazt, amit e tárgyban mondani tudnék, sokkal szebben és világosabban fejezi ki az a rövid rajz, melylyel James Stalker egyik munkájában

1) egy öreg lelkésztársa emlékét megörökítette. Akiről azt mondja, élete és emlékezete mindig szebbé leszen előtte, amint az életet jobban tanulja ismerni. „Ordináltatásom után — mondja Stalker - szerencsés voltam állást nyerni egy öreg és kegyes lelkész közvetlen szomszédságában, aki eléggé tudományosan képzett és a hír szerint ifjabb éveiben hatalmas és népszerű hitszónok volt, de páratlan befolyását nem ezen adományoknak köszönhette. A városka utcáin fehér hajával, komoly és méltóságos tartásával, mint valami magasztos jelenség járt-kelt. Már egyszerű megjelenése is az utcán mintha áldást hintett volna szét. A nép utána tekintve *) „The Preacher and his Models" (a hitszónok és mintái) 57. 1.