Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

— 17 — mindeneket: „ízleljétek és lássátok meg, mely igen jó az Ur" — aki maga is részes benne. Ismét másik kérdést kelt föl az a körülmény, bogy a textusokul felhasználandó bibliai helyek tartalmukat tekintve szerfölött nagy változatosságot mutatnak. Úgy hogy a homilétika-irók a könnyebb áttekinthetés kedvéért osztályokba, kategóriákba kénytelenek sorozni azokat. (Ez osztályba sorozások közül leghelyesebbnek tartjuk a hármas felosztást, u. m. a történeti, tanítói és vegyes textusok szerint való csoportosítást.) Előáll a kérdés, hogy célunk elérésére melyik csoportba való textusokat használhatunk fel nagyobb haszonnal. De még az is, hogy milyen legyen a prédikáció szerkezete: vájjon az analitikai, avagy a szinthetikai kidolgozásának adjuk-e az előnyt? És milyen legyen a prédikáció karaktere: lehet-e az u. n. dogmatikus is, vagy csak mindig kizárólag morális? A főcélt szem előtt tartva a megkülönböztetések —- még az utóbb említett sem — oly nagy fontosságúak, mint látszanak. Mert a szükség alkalom szerint bármelyik csoportba tartozó szövegről és bár melyik modorban lehet építöleg beszélni. Minden esetben lehetséges, sőt kell, hogy a prédikációnak a fő tartalma az a buzdítás legyen: „eredj el és te is ekképen cselekedjél!" De ha a prédikálás főcélja a cselekedetre elhatározó ösztönzés: úgy látszik, helyén való a dogmatikus és a morális prédikáció megkülönböztetése. Sőt mi több, jogosult azoknak a felfogása, akik Krisztus példájára hivatkozva, csak az erkölcs prédikálását akarják megengedni. A valóság ez: a prédikációnak anyagforrása nem a dogmatika, de az ethika sem, hanem az Ige, Isten üdvkijelentése. Mégis azonban a prédikálásban az igehirdető erkölcstani és hittani felfogásának nyilvánulni kell. Soha sem szabad felednünk, hogy az elméletben meglehet ugyan vonni a határt a dogma és a morál között. Szét lehet választani a hit- és erkölcsi elveket, de a szívben, a gyakorlati életben már nem megy olyan könnyen. A kettő elválaszthatlanul összetartozik, mint a fa és a gyümölcse. Ugylátszik ugyan, mintha Krisztus csupán az isteni morál elveit hirdette volna, de mégis az általa tanított erkölcsi elvek az ö sajátlagos hitnézletében gyökereztek. Az elme megvilágosítása feltétlenül szükséges a sziv megjobbításához. Csak ha tudom kiben és miért hiszek, határozom el magamat annak követésére. Ám azért ha értéktelen a prédikáció, melyből hiányzik a magasztos etbikai felfogás, amely a